2010. december 23., csütörtök
év.
elvesztettem sok mindent... minusz egy vakbél, 3 hét szabadság és téged.
de megmaradt az életem!
2010. december 2., csütörtök
e.
2010. november 27., szombat
.
2010. november 24., szerda
...
2010. november 22., hétfő
eltünsz.
2010. november 20., szombat
ennyit rólunk.
2010. november 12., péntek
2010. november 7., vasárnap
november.
2010. október 30., szombat
Chapter 4.
2010. október 29., péntek
Chapter 3.
2010. október 28., csütörtök
Chapter 2.
Chapter 1.
2010. október 17., vasárnap
szótlan.
2010. október 16., szombat
papírlélek.
2010. október 11., hétfő
éveink.
ott vagy mindenhol. odavarázsollak magam mellé. bele az ágyamba hogy a reggeli harmat leheljen csókot angyal arcodra. és én nézhessem ahogyan álmokat morzsol ajkad halmokra. vissza felé lépkednék mint a rosszul beállított óra. átélni veled a múltunk kézen fogva. csak láthatnám megint benned a lelkem. lassan kiveszik szemedből minden fényem. így tűnnek el szürke szárnyaim. és párnáddá válnak tépett tollaim.
2010. október 7., csütörtök
másik mi.
2010. október 1., péntek
töredék.
2010. szeptember 27., hétfő
ha.
2010. szeptember 17., péntek
metronóm.
2010. szeptember 16., csütörtök
várok.
kavarodok, feloldódunk egymásban. ahogy a tinta a vízben. megcsalom veled saját lényem. csak minden második ütemre lépek veled a jövőbe. csak minden második gondolatként toppansz a fejembe. várok rád amíg csodává válok a szemedben.
2010. szeptember 1., szerda
2010. augusztus 23., hétfő
tű és cérna.
tudod sokszor bántasz, észre sem veszed. de végül befoltozod a sebet. sokszor hazudsz mikor a szád nevet. mer a lelked tudja hogy valahol már egyszer elveszített.
2010. augusztus 22., vasárnap
benned.
idő.
2010. augusztus 21., szombat
minden.
2010. augusztus 20., péntek
ez lennék...
2010. augusztus 16., hétfő
sötét.
2010. augusztus 9., hétfő
egyhelyben állom(ás).
2010. augusztus 4., szerda
gyerekvers.
ejtő ernyővel zuhanunk mi is egymásba kapaszkodva a föld felé.és integetünk a madaraknak fölfelé.
mellém úsznak rózsaszín fellegek és vattacukor álmot ölelek. angyal arcú idegenem könnyed léptekkel jössz közelebb.
elázol tőlem higgy nekem ,végy magadhoz esernyőt mert a könnyeim hidegek. ujjbegyem táncol a gerinceden, érzem beleborzongsz szívem.
kézen fogom a lelked és zuhanunk tovább a semmibe. emlékeink.szennyünk a mindenbe vesztve.
2010. július 31., szombat
.
2010. július 30., péntek
hopp.
kiteszem a kezem az ablakból és belemarkolok a hajnali szélbe. ahogy felkel a nap az ablakon a porszemek szikráznak a fényben. én szemüvegen át nézek a napba és csodálkozom hogyfonják körbe a felhők és melegednek rajta.
2010. július 28., szerda
varázs.
2010. július 23., péntek
lapjaim.
2010. július 21., szerda
élni.
2010. július 17., szombat
zárva van.
2010. július 14., szerda
az időtlenség hegye.
2010. július 8., csütörtök
utazás.
2010. július 6., kedd
eső és szellő...
2010. június 30., szerda
volt.
2010. június 29., kedd
elmélkedés.
Ha beszélünk a barátunknak vagy barátnőknek egy olyan emberről, aki fontos szerepet játszott az életünkben, akkor az azt jelenti, hogy túl vagyunk rajta…
Nem érdekel, mi van vele, vagy ha mégis akkor csak felületesen, rá kérdezünk ugyan, hogy mizujs… hogy vagy? De különösebben nem érdekel a válasz, és ő sem fejti ki konkrétan az élete azon szakaszát, amiben te már nem veszel részt. Miért is tenné? Hiszen már nem az, ami régen volt, bezáródott egy ajtó mögöttetek és vége… ott a fal, az ablakokon sem lehet átlátni… mindenki él a saját kis házában, a saját kis tárgyaival, személyeivel. És a másikról őrzött emlékei egy mintás dobozban hevernek a fotel alatt.
Nem tudom mit jelentettem neked… és, hogy te beszéltél e rólam neki… csak azt tudom, hogy ültem azon a fotelen, ami alatt most a szíveink hevernek.
ps. a fontos személy egy olyan személy, akiért kicsit talán odavoltál!
2010. június 27., vasárnap
csend.
2010. június 24., csütörtök
sola.
merengő.
2010. június 23., szerda
írás
Daylight Goodbye from Message To Bears on Vimeo.
2010. június 15., kedd
.
2010. június 12., szombat
szennyes...
2010. június 10., csütörtök
végtelenség.
2010. június 4., péntek
elfelejtetted.
redőny résein beszűrődő fény árnyai vagyunk. szemekben megbúvó könny vagyunk.kérdés vagyok az életedben, egy görbülő felkiáltás ami a fejed fölött hever. minden egyes újabb napon a megszokottság hangja álmodból felver.zápor vagy az életemben. sűrű felhőkkel kézen fogva sodródsz felém az égen.és nagy esőcseppekkel kopogsz a szívkérgemen.
hegedű húrokon lépkedő angyal vagyok benned. hangomra elalszik a lelked. és elfelejted ki voltam egykor neked.
2010. május 31., hétfő
hófehér lepedőn...
2010. május 23., vasárnap
szállnom kell...
szárnycsapás és szirmotbontás.
furcsán nem akartam máshol lenni. csak némán belezuhanni a pipacsokkal teli fűbe és magamba szívni a bodzafák virágának illatát. egyedül szállni és magam előtt látni ahogy a pillanat cseppje belebújik mosolyráncaimba. akkor nem éreztem semmit csak kellemes ürességet és azt ahogy a nap sugarai beleivódnak a bőrömbe.majd lelke látomásának csapdájába estem.és ahogy csókkal áld bele lúdbőrzött a testem. ernyős magvak szálltak tenyerembe és virágot bontott bennem a tavasz érintése. harmat lepte szemem ködfátyol módra. hogy ne lássam ahogy lepke száll a porba. szárnycsapásai mintát rajzoltak a homokba. s lassan ajkamhoz ért porcelánszín homloka.
2010. május 20., csütörtök
várni.
mintás sállal kitakarom hiányod. kézen fogod fényem és árnyékom arcon csókolod.
mozdulatlan forog körülöttem a mindenség. belém fagy halk szavad ami néma szentség.
odakint ismét zuhog de így a jó. minden falat kaparó éles szó. majd ha sikítok senki nem hal felőlem és az eső lassan kimos belőlem.mindent... az érzéseim és téged. hogy ha becsukom a szemem ne lássam többé a lelked.
ábránd.
És azt gondolom: mi lenne, ha fény lennék?
Akkor megtörnék az üvegen, s színekre bomlanék. piros, kék, lila, zöld, sárga lélek. A színek vad szeretkezésbe kezdenének, majd villognak, elhalványulnak, mintát festve a hideg falakra. Életet adnak, s én is ezt tenném, belelátnék mások szívébe, a tiédbe, az Övébe. Ismerném minden rejtett titkát, tudnám minden égető vágyát.
De nem! Most ismét megrázom a fejem és a kádban kuporogva eszmélek fel, a csendet hallom.
Mi lenne, ha csend lennék a pusztító zajban?
Megnyugtatnám és körül ölelném Őt. S ha sír az én saját csendem felel. Szelíden álomba ringatom...
És rádöbbenek, a kádban fekszem és egyre hidegebb van, mégsem észlelem. Lebukok a víz alá és nézem a plafonon játszadozó árnyakat...
Mi lenne, ha árny lennék?
Vígan játszhatnék, táncolnék, fogócskáznék, suhannék, bújócskáznék, talán röpködnék.
Nem! Felkelek, hisz elfogyott a levegőm és most fázni kezdek. A betört ablak felé nézek, ott egy szelíd fehér galamb lépked...
Mi lenne, ha madár lennék? Oh istenem, akkor szabad lehetnék, szárnyalnék a kék felhők között, együtt repülnék a széllel. Nem törődnék többé semmivel, mámorban úsznék.
Mégsem! Hát nagyon fázom, reszketek, lilák az ujjaim, az ajkam. Felnézek és egy tükröt látok. Nézem magam meredten, majd megszólít egy hang.
Mi lenne, ha végre ember lennél?
Én erre: Akkor mi lenne?
A hang így felel a tükör túloldalából: Tudod te a választ.
Rádöbbenten, kerek szemekkel szólok: Igen tudom...majd habozok...akkor boldog lennék. Feleli a hang: Igen, hiszen szeretsz, élsz, szenvedsz, majd porrá válsz. Így van nem vagy se fény, se hang, se árny, se madár. Csak egy lány.
Becsukom a szemem, most hátradőlök. Megtaláltam magam s tudom mi a vágyam, nem adhatom fel az álmom, tudom egyszer sikerül és valóra is váltom.
2010. május 11., kedd
pillanatok
könnyű illatban száll felém a teste.én lassan lezárom pilláim magammá ölelve. elkapom széttépem majd összerakom. ujjaimmal ajkairól a tavasz csókjait lopom. mélyen tüdőmbe szívom moccanásainak ízét. lábujjhegyen lopózom felé és áldom fényét.mosoly ráncaiban megbújnak az éjcsillagok.csukott szemmel nézem és bőrére térképet rajzolok.majd érzem érintése még éget mikor álmomból felriadok.
2010. május 4., kedd
szösszenet.
bennem bújsz el.hideg lehelettel párát fújsz a sárga villamos üvegére.jégvirág cikázik a sarokból középre. rátapasztod ujjaid az ablakra.én másik oldalról nézlek. rárakom a kezem az üveglapra.
megtörik a fény szirmait bontva az arcodon.s én némán a pillanat elröppenő csodáját lelkemhez markolom.
2010. május 2., vasárnap
éjszakra.
2010. április 20., kedd
szabadság.
2010. április 14., szerda
bújj el!
2010. április 4., vasárnap
te.
2010. április 1., csütörtök
furcsa...
2010. március 12., péntek
veled.
karjaim köré fonódik a lelked és te vissza ölelsz simogatod ezt a buta kis szívet.majd kéjesen feloldódóm benned mint csöpp tinta a vízben.hajadba markolnak szeretkező kezek lassan testeden tova lépkednek.gyönyörű vagy én csak mosolygom csendben.elbújsz a szélben a égben a vízben.hogy tudsz ilyen álomszerű lenni.talán csak elképzellek nem is vagy igazi.miért van az hogy saját képzeteimtől félek.pedig magamban veled folytonos életeket élek.
2010. március 4., csütörtök
2010. február 24., szerda
tavaszodó.
de nem baj én csak lassan tova úszok az égen a felkelő nappal.és lépteim riadalmára kavarogva felszállnak a cseresznyefa virágok rajtuk tündértalppal. a fény átszűrődik közöttük és csipke mintát fest a testre.édes illatba burkolózom és ugrándozom árnyékomat követve. és ebben a szent pillanatban az utca kövekről visszaverődve lassan.minden zongora dallam a szívem billentyűit verdesi halkan. szemhéjam alatt filmként leperdülő élet képek.vetítés ez és a főszereplője te vagy ennek a történetnek.könnycsepp zúdul majd égető érzés a mellkas táján.most meg nem élt álmok folynak le a felhőink hátán.
2010. február 10., szerda
2010. február 9., kedd
álom.
zuhanás.
nem tudlak elengedni.
emlék.
lélekzivatar.
idegen.
égből zuhanó papír madarak válnak hópehellyé benned.hol van a plafon...most látom az eget.
szürke sállal és sapkával borítod be csöpp kis fejem.majd egy kis résen át nézem ahogy távolodsz az éjben.
2010. január 15., péntek
igazi.
mindenki keresi álmai lényét.én is keresem...kerestem.de azt hiszem álmaim fiúja olyan lenne mint te.hasonló a haja.zöld a szeme...kicsit suta.mosolygós és szemüveges.de ez csak áltatás és képmutatás lenne részemről.de most komolyan jobb vagy mint álmaim fiúja...és hogy miért? egyszerű a válasz...mert igazi vagy.csak tudod nagy különbség van a vágyak és a valóság között.ezért most inkább becsukom a szemem hogy így láthassalak.
pont
lépteim zajára a madarak megriadnak előttem. tolluk száll...úgy látom angyal vagy éppen.
bele mászol a fejembe és méred az időnk ketyegve.nincs már sok hátra.lépek tovább szó nélkül mintha nem is fájna. a felhők mögül fény szűrődik és világítja lelked. szép vagy ma nincs mitől félned. arcom hosszú ujjaim rejtekébe temetve.védő álarcot festve bújok el előled.hogy ne lássam ahogy fájdalmam nézed. bőrödön szellő lépked és simogat illatoddal. pillám megrebbet ahogyan pillantásod szívem rezzenése lett. mindig egyre közelebb és csak nyújtom a kezem. te hozzám érsz csendben majd elengedsz hirtelen. miért játszod ezt velem?
kimondhatatlanul.
és majd megfogom remegő kezemmel a te kezed.közel hajolok és ajkadra azt a szót lehelem.
csak egy rövid pillanat akár egy egész lét.és a szívem átöleli a tiéd.és hang nélkül suttogva kimondja...de most még csak sóhajtva belezuhanok egy álomba.