papírlélek.

körhintán utazó kislányként a szélben lakok. te vagy a dallam amit magamban dúdolok. égnek eresztett tekintettel keresek nyugalmat magamnak, lassan a felhők a talpamra tapadnak. ragacsos mázként von be a hajnal fénye. belepirul a hold a nap szerelmébe. a félhomályban egymás mellett állunk. nézed ahogy táncra perdül az árnyékunk. borostyánként fagy az őszbe elhaló sóhajunk. piszkozatként élem vízcseppeken megtört világom. egyszer felejtésként majd gyűrött papírnak kívánom. de most még a lelkemben könyv van és te benne vagy minden szóban.