561.

szétkenődő tinta
festi ég kékké a tenyered
amikor az enyémhez ér.

560.

megmaradok csak annyira,
mint az esőcseppek a hajadban.

559.

kiáztatlak magamból
ahogyan füstös hajnalokon
teafűből az édes ízét.

558.

hiányzik az érzés, hogy
szeretlek.

557.

azokkal az apró mozzanataiddal
eteted a szívem!

556.

emlékőrző ujjbegyek.

555.

kiadó!
a mellettem lévő
teljesen üres ágyrész.

554.

- mennyi mindenbe bele kell törődni...
- én már ki sem törődöm.

553.

megvagyok.
(valahol)
csak nem találom magam.

552.

én meg a múltam.
éppen elbúcsúzunk.

551.

szemhéjam alatt az univerzum.

550.

eleinte csak ablaknyi résben
fonódik össze a fény.
mint mikor szereti egymást két test
majd ragad az ég az ujjaiktól.

549.

egymást gyilkoljátok.
utcai lámpák
csillagok.

548.

egyszer majd csak átérem
azt a végtelen ürességet
ami a lelkem és a testem között tátong.

547.

ezek nem olyan emlékek.
amiket a lepedő illatában érzek.
csak víz és vasaló.

546.

víz alatt ordítanék.
hogy senki se hallja.

545.

most elkezd fájni.
majd ha felnő bennem.
örökbe adom.

544.

el vagy rontva.
nem a részleteidben.
hanem az egész.
ahogyan elvakítasz.
de azt sem teljesen.

így próbálsz nem egyedül lenni.
beszélsz a tévéhez, a vízhez ami kifolyik a csapból.
várod a sosem volt válaszaikat.
de csak a tapéta sercegését hallod
ahogyan végig húzódik rajta valami kis részlet az árnyékodból.

543.

a kezeiddel mosom le magam.
lassan elhasználom a tested.
mint egy sokat megélt szappant.

542.

várni a semmire.
vagy semmire sem várni.
nem ugyanaz!

541.

szerelem illatú levegőt
ver fel a földről az eső.