színes gumilabdák zuhannak az égből és pattannak vissza az utcaköveken. én megint előtted állok de te hátat fordítasz nekem. karcsú villanyoszlopok világítják meg mozdulatlan tested. éjlepkék repülnek körül mintha napfény áradna belőled. halk monoton zümmögésükre lassan lezárom szemem. de titkon hagyok egy kis rést hogy a lelked magamba engedhessem. mindig újabb november jön el és arcom simogatva ébreszt fel. így minden évben újjá születek a falevél illatú ősszel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése