2011. december 30., péntek
2011. december 29., csütörtök
2011. december 28., szerda
331.
selyembe csomagoljátok a lelkem.
hogy tovább tartsa fényét.
a szavaitokkal gyógyítotok.
gyönyörű idegenek.
hogy tovább tartsa fényét.
a szavaitokkal gyógyítotok.
gyönyörű idegenek.
2011. december 27., kedd
2011. december 26., hétfő
2011. december 25., vasárnap
2011. december 24., szombat
2011. december 23., péntek
224.
aludt amíg én sírtam mellette.
az utolsó reménnyel teli.
az utolsó reménnyel teli.
lámpákat is összetörte.
nincs több fényem.
nincs több fényem.
2011. december 19., hétfő
323.
amikor mellettem sétáltál.
előttem összeszűkült a világ.
te hangosan beszéltél hozzám.
míg én reménytelennek éreztelek.
előttem összeszűkült a világ.
te hangosan beszéltél hozzám.
míg én reménytelennek éreztelek.
2011. december 17., szombat
2011. december 16., péntek
321.
a szűk utcák.
nem messze tőled.
és a lámpafények a ködben.
úgy villannak fel.
mint az emlékeid bennem.
nem messze tőled.
és a lámpafények a ködben.
úgy villannak fel.
mint az emlékeid bennem.
2011. december 15., csütörtök
319.
és a legrosszabb.
hogy észre sem veszed.
ahogyan nézek rád.
pedig az életem darabjait.
rakom össze belőled.
hogy észre sem veszed.
ahogyan nézek rád.
pedig az életem darabjait.
rakom össze belőled.
316.
ma máshogyan vert a szívem.
széthullunk mind a ketten.
ő halkan utánad zuhan.
míg én a földön fekve maradok.
széthullunk mind a ketten.
ő halkan utánad zuhan.
míg én a földön fekve maradok.
2011. december 13., kedd
2011. december 10., szombat
2011. december 9., péntek
2011. december 6., kedd
2011. december 5., hétfő
300.
minden reggel.
ugyanazok a mozzanatok.
kikelek az üres ágyból.
felhúzom a kötött zoknim.
magamhoz ölelem a kávém.
és a szempilláidra gondolok.
ugyanazok a mozzanatok.
kikelek az üres ágyból.
felhúzom a kötött zoknim.
magamhoz ölelem a kávém.
és a szempilláidra gondolok.
2011. december 4., vasárnap
2011. december 3., szombat
2011. december 1., csütörtök
2011. november 30., szerda
293.
megint bele kell fürdetnem magam.
az illatokba, az emlékekbe.
az életedbe és valami újba.
hogy írhassak olyat.
ami tényleg csak rólunk szólt.
az illatokba, az emlékekbe.
az életedbe és valami újba.
hogy írhassak olyat.
ami tényleg csak rólunk szólt.
292.
azt mondtad szép vagyok.
ködös álmomban lehetett.
mert én csak a sötétet láttam.
ami átkarolt a kezeivel.
ködös álmomban lehetett.
mert én csak a sötétet láttam.
ami átkarolt a kezeivel.
291.
eddig mindig elképzeltem.
másokkal a pillanataink.
de veled csak úgy megtörtént.
veled nem akartam tervezni.
másokkal a pillanataink.
de veled csak úgy megtörtént.
veled nem akartam tervezni.
2011. november 29., kedd
290.
panaszok a felsőbb szintekről.
folynak be otthonunkba.
míg bele nem fulladunk.
saját képzelgéseinkbe.
folynak be otthonunkba.
míg bele nem fulladunk.
saját képzelgéseinkbe.
288.
néha azt érzem hogy belém épültél.
a mozdulataidat magamévá téve.
próbálom elnyomni a hiányod.
mint ablakpárkányra egy cigarettacsikket.
a mozdulataidat magamévá téve.
próbálom elnyomni a hiányod.
mint ablakpárkányra egy cigarettacsikket.
2011. november 28., hétfő
2011. november 27., vasárnap
2011. november 25., péntek
279.
olyan értelmetlen ez az egész.
hogy vagy is meg nem is.
de főleg nem vagy.
és főleg akkor nem.
amikor igazán szükségem lenne rád.
hogy vagy is meg nem is.
de főleg nem vagy.
és főleg akkor nem.
amikor igazán szükségem lenne rád.
2011. november 24., csütörtök
2011. november 23., szerda
2011. november 22., kedd
266,
nem gondoltam rád.
a születés napomon.
arra hogy neked is senki voltam.
észrevétlenül vesztél el bennem.
a születés napomon.
arra hogy neked is senki voltam.
észrevétlenül vesztél el bennem.
265.
sokszor bevillan az a hajnal.
az a szoba a lakásodban.
a cipőink a padlón.
meg a felborul boros üvegek.
pedig csak átutazók voltunk.
egymás életében.
az a szoba a lakásodban.
a cipőink a padlón.
meg a felborul boros üvegek.
pedig csak átutazók voltunk.
egymás életében.
2011. november 20., vasárnap
2011. november 19., szombat
2011. november 16., szerda
2011. november 15., kedd
2011. november 14., hétfő
2011. november 10., csütörtök
2011. november 9., szerda
2011. november 8., kedd
2011. november 7., hétfő
249.
az égen csillagok haldokoltak.
akkor valaki ránk azt mondta.
együtt legalább szépek vagyunk.
azt hiszem téged kívántalak.
akkor valaki ránk azt mondta.
együtt legalább szépek vagyunk.
azt hiszem téged kívántalak.
2011. november 5., szombat
2011. november 4., péntek
2011. november 3., csütörtök
2011. november 1., kedd
2011. október 31., hétfő
2011. október 29., szombat
2011. október 28., péntek
2011. október 26., szerda
2011. október 24., hétfő
2011. október 23., vasárnap
2011. október 22., szombat
2011. október 20., csütörtök
2011. október 19., szerda
2011. október 16., vasárnap
2011. október 14., péntek
2011. október 13., csütörtök
2011. október 11., kedd
2011. október 10., hétfő
2011. október 9., vasárnap
2011. október 8., szombat
2011. október 7., péntek
2011. október 5., szerda
2011. október 4., kedd
2011. október 3., hétfő
2011. október 2., vasárnap
2011. szeptember 30., péntek
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 28., szerda
2011. szeptember 27., kedd
2011. szeptember 26., hétfő
2011. szeptember 25., vasárnap
2011. szeptember 23., péntek
2011. szeptember 22., csütörtök
2011. szeptember 21., szerda
2011. szeptember 20., kedd
igazán.
nagyon szépen köszönöm azoknak akik fáradhatatlanul olvassák ezeket az agymenéseket.
akár a világ másik végéből vagy éppen csak innen két utcányira... tényleg nagyon köszönöm.
akár a világ másik végéből vagy éppen csak innen két utcányira... tényleg nagyon köszönöm.
2011. szeptember 19., hétfő
2011. szeptember 18., vasárnap
2011. szeptember 17., szombat
2011. szeptember 16., péntek
2011. szeptember 14., szerda
2011. szeptember 6., kedd
2011. szeptember 4., vasárnap
2011. szeptember 3., szombat
2011. szeptember 2., péntek
2011. szeptember 1., csütörtök
2011. augusztus 31., szerda
2011. augusztus 30., kedd
2011. augusztus 29., hétfő
2011. augusztus 28., vasárnap
2011. augusztus 27., szombat
2011. augusztus 26., péntek
2011. augusztus 25., csütörtök
2011. augusztus 24., szerda
2011. augusztus 23., kedd
2011. augusztus 22., hétfő
110.
nincs erőm csalódni benned.
inkább csak rád hagyom.
csukott szemhéj alól nézem.
ahogy elrontod az egészet.
inkább csak rád hagyom.
csukott szemhéj alól nézem.
ahogy elrontod az egészet.
2011. augusztus 21., vasárnap
2011. augusztus 19., péntek
2011. augusztus 18., csütörtök
2011. augusztus 17., szerda
2011. augusztus 15., hétfő
2011. augusztus 14., vasárnap
2011. augusztus 13., szombat
93.
amikor hozzám bújtál.
neked erős dohány és bor.
nekem parfüm illatom volt.
egyik itta a másikét.
neked erős dohány és bor.
nekem parfüm illatom volt.
egyik itta a másikét.
2011. augusztus 10., szerda
2011. augusztus 9., kedd
2011. augusztus 7., vasárnap
2011. augusztus 5., péntek
2011. augusztus 3., szerda
2011. július 28., csütörtök
2011. július 23., szombat
2011. július 22., péntek
2011. július 21., csütörtök
69.
emlékeket morzsol a pipájába.
halkan rágyújt a magány.
füstkarikákkal takarja be a testem.
hogy ne fázzam.
halkan rágyújt a magány.
füstkarikákkal takarja be a testem.
hogy ne fázzam.
2011. július 19., kedd
2011. július 18., hétfő
2011. július 17., vasárnap
2011. július 16., szombat
2011. július 15., péntek
2011. július 14., csütörtök
2011. július 13., szerda
2011. július 12., kedd
2011. július 9., szombat
2011. július 8., péntek
2011. július 7., csütörtök
2011. július 6., szerda
2011. július 5., kedd
33.
úgy utaztunk egész végig.
hogy nem szóltunk egy szót sem egymáshoz.
ilyen lenne egy régóta jól működő kapcsolat?
hogy nem szóltunk egy szót sem egymáshoz.
ilyen lenne egy régóta jól működő kapcsolat?
31.
veled szemben ülni csendben.
teával a csupasz kezemben.
és csak annyit motyogni.
idd meg mert kihűl a hidegben
teával a csupasz kezemben.
és csak annyit motyogni.
idd meg mert kihűl a hidegben
2011. július 4., hétfő
2011. július 3., vasárnap
2011. július 2., szombat
2011. június 30., csütörtök
2011. június 29., szerda
2011. június 28., kedd
2011. június 27., hétfő
2011. június 23., csütörtök
mindenben elveszni. az üres éjszakákban mikor a hold lecsorog a háztetők oldalán. az utca beeső sarkaiban mocskossá téve önmagunkat. csak mosni le magunkról a tegnapokat. azokat a bőrre felvarrt pillanatokat. kavarogni fehéren a reggeli kávéban és látni hogy te vagy most a fekete. elveszni benned ahogy eltűnni az ajtórésnyi csendben. megint mindent mindeggyé kell tennem.
2011. június 7., kedd
Nem tudom elengedni a kezed, mert ha most hagyom hogy elmenj, akkor többé képtelen leszek elviselni, ahogyan valami számomra tökéletesen érdektelen dolgot mesélsz rajongva és közben érzem, hogy ragyogsz a lelkesedéstől. Nem akarom azt érezni, ahogyan a mellettem lévő üres ágyrész lassan kihűl. Vagy a lakásod üres látványát, azt hogy már nem hevernek a dolgaim a padlón a tiéddel. Nem merek többé találkozni veled se véletlenül se direkt ha éppen hazaesel, olvasni a betűid hosszú levelekben, hallgatni a hangod a telefonban, vagy akárhogyan a közeledben lenni, miközben számodra már nem létezem.
2011. június 2., csütörtök
2011. május 30., hétfő
2011. május 27., péntek
megállóban áll a nyár. ő is a hajnali villamosra vár. napsárga lámpafényben ébredezek öntudatra. belelátlak minden homályos utcasarokba. se kávé se cigi csak a koszos emlékeink tartanak éberen. botladozásainktól sebes már a térdem az időtől meg a kezem. halkan zuhanyzom le a hazugságodban. ha elköltözöl belőlem, majd otthont találsz valaki másban. porzik a tüdőm ma is elszívod a levegőm. nézed ahogy eltűnik a testem előled a füstben. néma félelem feszül az arcodra. ebben a pillanatban hasonlítunk igazán önmagunkra.
2011. május 26., csütörtök
2011. május 25., szerda
néha nem értelek, mintha a holdat nézném hátulról fejjel lefelé. megvilágítja a cipőinket, ahogyan árnyékaink az aszfaltba égnek. út építés, átépítés, helyrehozás van köztünk. levágott távolságok, előre eljátszott szerepek. amolyan függönybe csavart testek, amik láthatatlan szárnyakkal verdesnek. álarcos bábként járják az utcákat. ha azt mondanák valakik vagyunk, csak hazudnának. valósághű álmainkban öljük meg a holnapunk. paplanhuzatba bújtatjuk önmagunk.
2011. május 24., kedd
2011. május 20., péntek
kád víz.
Teleengedek egy kád vizet. Elmerülök, kicsordul a peremén, ahogyan belőlem a csend, mikor lassan beülsz mellém. Rágyújtok egy szál magányra, érzem mikor szívod előlem a füstjét. Milyen kár is, hogy nem dohányzunk, még ha csak magát a magányt szívnánk el egymás elől, lehet jobb lenne. Nem mondasz semmit, zavar a hallgatásod. Várod hogy beszéljek, pedig mindig te kérdezel. Te vagy a kezdet, én meg a folytatás. Néha jó lenne tudni, merre csavarjuk a régi tévé antennáit, hogy befogjuk életünk legizgalmasabb adásait. A kádban is csak te meg én van, ez nem az a pillanat, amikor tudjuk hogy mi lesz majd. Csak szívod a magányom, én játszok a vízzel. Pontosan tudod, hogy ott hagyhatnálak, de még maradnom kell.
2011. április 27., szerda
2011. április 23., szombat
2011. április 21., csütörtök
mindenki világokat akar egymás mellé, egymásba passzírozni. összeférhetetlen kis bolygókat amik keringenek üres testek körül... állandó ütközésben vannak.
nincsen összesimulás, csak bőr alá mélyesztett karmok. bántás és félelem a hétköznapitól. senki sem akar átlagolható lenni, erőlködéssel válnak semmivé.
nem én mozgok a föld körül hanem ő körülöttem. vedd észre te is és álljunk meg amíg lezáródik a szemhéjam abban a percben.
kis világok gyenge alappal... ingadoznak, roskadnak felettünk. elvárásokat pakolunk rájuk és reményekkel fűszerezzük. ezt is csak mi találjuk ki. fantáziából született képzet építmények.
magamat vetkőztetem le nem engedem hogy te tedd. rád öltöm önmagam hogy ott lehess bennem.
nincsen összesimulás, csak bőr alá mélyesztett karmok. bántás és félelem a hétköznapitól. senki sem akar átlagolható lenni, erőlködéssel válnak semmivé.
nem én mozgok a föld körül hanem ő körülöttem. vedd észre te is és álljunk meg amíg lezáródik a szemhéjam abban a percben.
kis világok gyenge alappal... ingadoznak, roskadnak felettünk. elvárásokat pakolunk rájuk és reményekkel fűszerezzük. ezt is csak mi találjuk ki. fantáziából született képzet építmények.
magamat vetkőztetem le nem engedem hogy te tedd. rád öltöm önmagam hogy ott lehess bennem.
2011. április 18., hétfő
2011. április 7., csütörtök
lesz így is.
majd egyszer gondolok rád is, miértek és libabőr nélkül a karjaimon. múlt szagú termekben ülve csempe hidegben. ahol cselló dallam árad szét, visszaverve a falakról azt az illékony érzést. elvesztettelek ott a saroknyi sötétekben. valahol én is elvesztem félúton közted és köztem. lehet azért ahogyan kezdtük, de kicsit egyedül hagytál ha nem is kívülről nézve...csak itt bent. most itt maradtam egymagamban középen, kimondatlan szavak és le nem írt betűkkel a markomban. lehet nem így kellett volna. tényleg nem így.
2011. április 6., szerda
A tegnapok magányát csupaszítjuk le az éjjel. Meztelen testtel adózunk a mának. Majd reggel ablakod előtt állok és érzem bőrömön a beszűrődő fényeket, nincs rajtam semmi csak te, az illatod, az inged. Az ébredést is áldom hiszen velem vagy, némán nézlek, azt ahogyan itt fekszel. Öltözöm és te arra kérsz, hogy bújjak vissza hozzád. De tudom semmi sem marad már így, ajkamon érzem a pillanat elmúló ízét.
2011. április 5., kedd
a belső világom. igen... azt hiszem csend lenne benne. teljes sötétség. csak egy asztal és rajta éjjeli lámpa. apró madarak röpdösnék körbe körbe. de nem lenne zizzenésük ahogyan a papír és a toll érintésének sem sercegése, hiszen a csend elnyel mindent. ott ülnék magamban. írnám a jól megszokott forgatókönyvünk. néha bele- belefogyna a tinta. elképzelném ahogyan az életünk párhuzamosan fut egymás mellett. néha majdnem találkozik aztán újra eltávolodik. olyankor csak satíroznék, áthúznék, kifestenék. de idővel valahol a közepén túl, közelebb a végéhez. majd egyszer tényleg összeér.
2011. április 4., hétfő
más
fél év után ugyanott ültem. a hangok. az illatok. a képek egyformák voltak. az is ahogyan simogatta arcomat a langyos szellő. de valami mégis hiányzott. te...most más valakivel vagy valahol, a könyvtárban, a téren, az ágyban. ahogyan én is más valakivel ültem ott a kedvenc helyünkön, mégis magamban egyedül, némán. már nem az vagy aki akkor voltál, aki azt mesélte hogyan ugrált kis srác korában pocsolyákból pocsolyába. már nem vagy ott velem. megváltoztunk mind a ketten. kinőttünk egymásból. túlnőttem rajtad. másba mélyesztem gyökereim.
szavak.
rólam miért nem...? az enyéim miben mások...? az ő betűi egyenesek vagy többet mondhatnak. dacosak és céltudatosak. lehet színesebbek, hangosabbak. nem tudom, hiszen nem ismerem őket.
az enyéim görbék és maszatosak. vissza felé olvashatóak. nem terveznek. csak sodródnak mint a levelek. lehet semmit sem mondanak. mégis a legőszintébbek veled.
az enyéim görbék és maszatosak. vissza felé olvashatóak. nem terveznek. csak sodródnak mint a levelek. lehet semmit sem mondanak. mégis a legőszintébbek veled.
2011. március 31., csütörtök
Tibetben a lélek.
Kedvesem!
Köszönöm. Sokat kaptam tőled. Semmit sem tudtam adni. Talán ezzel a levéllel segíthetek neked. Tibet mindmáig él bennem. Mindenütt ott van, akár az örökké valóság. Eleinte félreértettem Tibetet, ahogyan félreértjük az örökkévalóságot is. Azt hisszük, hogy évek, évmilliók hosszú sora. Pedig nem örök idő. Örök időtlenség az örökkévalóság!
Nem szerettem a Kailászát! Meggyötört, térdre kényszerített. Úgy hatott rám mint a betegségem. Még magányosabbá tett. Úgy látszik, hogy az ember négyezer méter felett ugyanolyan egyedül van, mint a betegségben. És ugyanolyan kiszolgáltatott.
Szeretem a Kailászát! Feltépte a sebeimet, és kitisztította őket. Ott tudtam először beszélni a nyomorultságomról. Úgy tört fel a fájdalom, hogy azt éreztem, kiszakítja a lelkemet. Lhászában, a kórházban úgy éreztem, üres vagyok. Mintha a fájdalommal a lelkem is távozott volna belőlem. Majd ahogy erősödtem, éreztem a szeretetet.
Téged szerettelek! Mert Te voltál az első ember, aki a gyengeségemet nem használta ki. Mert nem akartál belőlem semmit sem faragni. Talán azért, mert elfogadtál úgy, ahogy vagyok. Vagy talán, mert közömbös voltam számodra. Ezt szerettem volna kideríteni. Ez volt az egyetlen ok, amiért vissza akartam térni Szamjébe. S végül pont ezért döntöttem úgy, hogy vissza megyek Londonba. Nem tudtam volna elviselni, ha az egyetlen ember, akit szeretek, közömbös irántam.
…
Otthont adtál nekem. A lelkemnek. Mert rajtad keresztül megtaláltam a csendet. A csend megszakította bennem a dolgok célirányos menetét. Összeillesztette lelkem összetört tükrét. Megértettem, hogy a csend a lélek nyelve. Csak akkor halljuk a hangját, ha legbelül is hallgatunk. Egy pillanatban Tarcsenben mindkettőnk lelkében csend lehetett, mert a tiéd, megérintette az enyémet.
…
Amikor elindultam hiányzott belőlem a csend. Egyszerre gyötört a félelem, az emlékek, és az ingerek sokasága. Ugyanúgy, mint téged.
A szamjei kolostorban töltött idő megteremtette bennem a hallgatást. A zarándokút megrázkódtatásai kiürítettek. Majd lassan feltöltődtem csenddel, és magától elrendeződött kavargó, sajgó, borús belső világom. Bénító félelmeim, szorongásaim szétporladtak a hallgatás tág terében. A rossz érzés már nem tudja megfertőzni a környezetét lelkemben, mert először a csend közegén kell áttörnie. Korábban egy enyhe szúró fájdalom a hónom alatt, vagy a mellkasomban már halálfélelmet okozott. Ma úgy kezelem, mintha nem is hozzám tartozna. Rajtam kívül lenne. Meg kell tanulnunk elereszteni. Semmihez sem szabad ragaszkodnunk, még a fájdalmainkhoz sem. A lemondáson keresztül vezet az út a csendhez.
…
Érzem a lelkem. Sokszor azon gondolkodom, vajon hol lehet a testemben. Úgy képzelem el mint a nagy költök egyetlen szavát, festőművészek egyetlen ecsetvonását. Ott van a műben, de még az alkotó sem tudja megmondani, hogy melyik az a szó vagy ecsetvonás.
Tolvaly Ferenc: Tibetben a lélek
Levél részletek
Köszönöm. Sokat kaptam tőled. Semmit sem tudtam adni. Talán ezzel a levéllel segíthetek neked. Tibet mindmáig él bennem. Mindenütt ott van, akár az örökké valóság. Eleinte félreértettem Tibetet, ahogyan félreértjük az örökkévalóságot is. Azt hisszük, hogy évek, évmilliók hosszú sora. Pedig nem örök idő. Örök időtlenség az örökkévalóság!
Nem szerettem a Kailászát! Meggyötört, térdre kényszerített. Úgy hatott rám mint a betegségem. Még magányosabbá tett. Úgy látszik, hogy az ember négyezer méter felett ugyanolyan egyedül van, mint a betegségben. És ugyanolyan kiszolgáltatott.
Szeretem a Kailászát! Feltépte a sebeimet, és kitisztította őket. Ott tudtam először beszélni a nyomorultságomról. Úgy tört fel a fájdalom, hogy azt éreztem, kiszakítja a lelkemet. Lhászában, a kórházban úgy éreztem, üres vagyok. Mintha a fájdalommal a lelkem is távozott volna belőlem. Majd ahogy erősödtem, éreztem a szeretetet.
Téged szerettelek! Mert Te voltál az első ember, aki a gyengeségemet nem használta ki. Mert nem akartál belőlem semmit sem faragni. Talán azért, mert elfogadtál úgy, ahogy vagyok. Vagy talán, mert közömbös voltam számodra. Ezt szerettem volna kideríteni. Ez volt az egyetlen ok, amiért vissza akartam térni Szamjébe. S végül pont ezért döntöttem úgy, hogy vissza megyek Londonba. Nem tudtam volna elviselni, ha az egyetlen ember, akit szeretek, közömbös irántam.
…
Otthont adtál nekem. A lelkemnek. Mert rajtad keresztül megtaláltam a csendet. A csend megszakította bennem a dolgok célirányos menetét. Összeillesztette lelkem összetört tükrét. Megértettem, hogy a csend a lélek nyelve. Csak akkor halljuk a hangját, ha legbelül is hallgatunk. Egy pillanatban Tarcsenben mindkettőnk lelkében csend lehetett, mert a tiéd, megérintette az enyémet.
…
Amikor elindultam hiányzott belőlem a csend. Egyszerre gyötört a félelem, az emlékek, és az ingerek sokasága. Ugyanúgy, mint téged.
A szamjei kolostorban töltött idő megteremtette bennem a hallgatást. A zarándokút megrázkódtatásai kiürítettek. Majd lassan feltöltődtem csenddel, és magától elrendeződött kavargó, sajgó, borús belső világom. Bénító félelmeim, szorongásaim szétporladtak a hallgatás tág terében. A rossz érzés már nem tudja megfertőzni a környezetét lelkemben, mert először a csend közegén kell áttörnie. Korábban egy enyhe szúró fájdalom a hónom alatt, vagy a mellkasomban már halálfélelmet okozott. Ma úgy kezelem, mintha nem is hozzám tartozna. Rajtam kívül lenne. Meg kell tanulnunk elereszteni. Semmihez sem szabad ragaszkodnunk, még a fájdalmainkhoz sem. A lemondáson keresztül vezet az út a csendhez.
…
Érzem a lelkem. Sokszor azon gondolkodom, vajon hol lehet a testemben. Úgy képzelem el mint a nagy költök egyetlen szavát, festőművészek egyetlen ecsetvonását. Ott van a műben, de még az alkotó sem tudja megmondani, hogy melyik az a szó vagy ecsetvonás.
Tolvaly Ferenc: Tibetben a lélek
Levél részletek
2011. március 27., vasárnap
2011. március 25., péntek
ők.
Amikor sok évvel a hátunk mögött azt mondod... neked nem tetszik, nem értelek. Az idő tett ilyenné, nem...oh dehogy, te mindig is ilyen voltál. Túl magadnak való, túl mogorva és flegma. Engem is ilyenné tettél, pedig mindennap megküzdök veled. Nem ellened, veled.
Beszélsz hozzám, látom hogy mozog a szád, mégis elsuhan mellettem amit mondasz. Dolgokat vágunk egymás fejéhez, de tudom hogy szeretsz és nélkülem nem lennél és nélküled nem lennék én sem. Mert nem az vagyok akivé tettél, hanem az akivé válni akartam. Önmagam.
Beszélsz hozzám, látom hogy mozog a szád, mégis elsuhan mellettem amit mondasz. Dolgokat vágunk egymás fejéhez, de tudom hogy szeretsz és nélkülem nem lennél és nélküled nem lennék én sem. Mert nem az vagyok akivé tettél, hanem az akivé válni akartam. Önmagam.
2011. március 23., szerda
gondolatok.
azt hiszem az ember és gondolatainak viszonya olyan lehet mint a szerelem...néha annyira tudom gyűlölni, ahogyan rám nehezednek. szinte megfojtanak...viszont olykor szeretem őket. ahogy járkálnak a fejemben. olyan szépek és könnyűek.
részlet.
... Nem mondunk semmit, már túl léptünk azon. Most ujjaidon alszik a homály, árnyékot vet bőrömre érintésed. Álmaim sálamba bújtatom előled. Tudom hogy ismersz, csak annyira mint magad vagy ahogyan én téged. De mégsem hittem volna, hogy ennyire valóságos vagy...
2011. március 21., hétfő
már nem megy az írás. már könnyekkel festek hangulatokat arcomra. nem ceruzát fogva vagy kezemmel a gombokat nyomkodva. súlyosan nehezedsz a mellkasomra és én csak belesüllyesztelek magamba. belebújjunk a paplanhuzatba ahol valamiféle érthetetlen idegen nyelven ragaszt szavakat a csend ajkaidra. amit mondasz azt a belsőm kizárja pedig a testem igazán hallja. hangodra táncol végig ujjam arcodról nyakadra. miért sétáltál be most a világomba. hogy utána felismerhessem sziluetted beleégve a poros betonba. és a hold majd új szavakat hímezzen rád. amitől még jobban ragaszkodom hozzád.
2011. március 16., szerda
2011. március 13., vasárnap
.
minden apró darabkára hullik és zuhanás közben kék lánggal ég el.
a szavaid amit nekem szánsz a tarkómba vés fel. szemeket zárj le hosszú álommal büntetve. gerincem mellett végigfolyó fekete tinta pumpál életet szívembe.
"talán" sóhajok dúdolnak fülembe képeket. sötét kell hogy láthassam a részletekben megbúvó csendet. hisz magába szívja a város fényeinek mintáját amit a felhőkre festett. a csillagok jóízűen utcai lámpákat esznek. és a hold sápaszt semmivé pár egymásba fonódott égitestet.
a szavaid amit nekem szánsz a tarkómba vés fel. szemeket zárj le hosszú álommal büntetve. gerincem mellett végigfolyó fekete tinta pumpál életet szívembe.
"talán" sóhajok dúdolnak fülembe képeket. sötét kell hogy láthassam a részletekben megbúvó csendet. hisz magába szívja a város fényeinek mintáját amit a felhőkre festett. a csillagok jóízűen utcai lámpákat esznek. és a hold sápaszt semmivé pár egymásba fonódott égitestet.
2011. február 25., péntek
.
a semmi kopogtat botjával nyomot hagyva a szívemen. az idővel sétál egymást fogva kéz a kézen. az idő ernyőt tart megfáradt arcuk elé. hogy ne ázzon el az emlékektől amik zuhannak felé. a remény sóhajt most ráncot arcukra. ahogy én csókoltam lelkem ajkadra.
2011. január 29., szombat
bennem.
már megint a küszöbömön toporogsz.esővizes hajjal az ajtófélfámba kapaszkodsz.belém bújsz mint felhőkbe a nap.nélküled ez az év sem lenne újabb.villámok gyújtanak fényt benned.szívem az árnyékodra fested.ma is itt hagysz pedig kint lassan hűvösödik.egyedül maradok önmagam horizontján és nézem ahogy alkonyodik.
2011. január 13., csütörtök
a máimból mindig hiányzik az a kevés te.ami felém szállna és belebújna a perceimbe.de nekem csak piszkos körmök alatt megrekedt idő maradt belőle.így ujjaimmal hajszálaid közé fonom lélektelen sóhajom.álmaid sötét árnyalatként tükröződnek lecsukott szemhéjadon.érzem,pár szeretlek fagyott véresre puha ajkaidon.majd a jövő csókolja őket egy újabb holnapon.
2011. január 1., szombat
próbálj fel.
papírrepülő gondolatok akadnak fent kiszáradt gallyakon. az üresség tükröződik vissza a homályos ablakodon. bőröm alól kisercenő vajszínű csended. gerincem vonalán ezüst csíkot húzva maga után némán menetelget. belém szakadt vágyaid hátamra rajzolod. tintafoltos ujjad fest sminket arcomon. csipesszel aggatsz fel ruhaként a szívedbe. kifeszítesz magadban egy madzagkötélre. próbálj fel kérlek. új ruhádként használj. hanyagul a székre dobva. reggeli fénybe mosdatva. mázosan.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)