2010. május 4., kedd

szösszenet.

kiugrom a bőrőmből mint egy kisgyerek.kék kardigánba bújtatom ma az eget.fekete foltokat festenek a madarak a légben.míg én szivárvánnyal színezek egy felleget a fényben. megbököd a vállam...pipiskedek...pici vagyok.pöttöm a lábam.megsimogatod a buta kis szívem.én pedig azt kérdezem. mit vársz tőlem.te azt feleled...télbe bizsergést...én azt mondom... nyárba fagyást.
bennem bújsz el.hideg lehelettel párát fújsz a sárga villamos üvegére.jégvirág cikázik a sarokból középre. rátapasztod ujjaid az ablakra.én másik oldalról nézlek. rárakom a kezem az üveglapra.
megtörik a fény szirmait bontva az arcodon.s én némán a pillanat elröppenő csodáját lelkemhez markolom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése