de nem baj én csak lassan tova úszok az égen a felkelő nappal.és lépteim riadalmára kavarogva felszállnak a cseresznyefa virágok rajtuk tündértalppal. a fény átszűrődik közöttük és csipke mintát fest a testre.édes illatba burkolózom és ugrándozom árnyékomat követve. és ebben a szent pillanatban az utca kövekről visszaverődve lassan.minden zongora dallam a szívem billentyűit verdesi halkan. szemhéjam alatt filmként leperdülő élet képek.vetítés ez és a főszereplője te vagy ennek a történetnek.könnycsepp zúdul majd égető érzés a mellkas táján.most meg nem élt álmok folynak le a felhőink hátán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése