2010. május 20., csütörtök

várni.

ülök a padlón és meredten bámulom ahogyan magam előtt lépkedsz csoda megváltóm.
mintás sállal kitakarom hiányod. kézen fogod fényem és árnyékom arcon csókolod.
mozdulatlan forog körülöttem a mindenség. belém fagy halk szavad ami néma szentség.
odakint ismét zuhog de így a jó. minden falat kaparó éles szó. majd ha sikítok senki nem hal felőlem és az eső lassan kimos belőlem.mindent... az érzéseim és téged. hogy ha becsukom a szemem ne lássam többé a lelked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése