Mindig van egy furcsa érzés írás előtt, ami átjárja mindenem, mint a vihar előtti csend vagy ahogy a hullámokban megjelenő erősebb szellő löketek megpörgetik a szoknyák szélét. Csak szavak, betűk, kis apró jelentésekkel bíró istenségek sorakoznak fel egymásután a lapokon, ez az ami mindent átjár bennem, lúdbőrzik tőle a testem. Kiírlak magamból, betűnként téplek ki, magammal veled, minden egyes részed, a szemed, a kezed, a bőröd, a szíved. Lassan már nem látlak a sorok között, nem látom a fényt. Tinta maszatolódik, ahogy a papírra rakom a reggeli kávét. A függönyön beszűrődik a hajnali nap vöröses fénye, ébredj fel álmodból, sóhajtja a kifogyott toll éle. A falak lélegzését hallom, zongora dallamot játszanak, ma is ködösen indul a napom. A billentyűk leütésének hangjára érzem, ahogy a hangok bökdösik az oldalam, de nem érdekel, tovább ülök az üres szavaim előtt és némán hagyom.
Daylight Goodbye from Message To Bears on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése