a sötétben egymásba kapaszkodva táncolunk. árnyként követed minden mozdulatom. engedj el... hangtalan a füledbe sikítom.te süketként hallgatod néma világom. amíg én érzékeink újra és újra megvakítom. belezárom szemeim tükrébe a múltunk. most már szabadon ellentétes utakon futunk. el egymástól a végtelenbe ahol semmi sincs csak por az emberek lelkében.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése