2013. szeptember 24., kedd

613.

tudatosan építem
a halálom.

612.

értelme csak a csendnek van
annak mi két lélegzetvétel között beáll.

611.

férgek rágják
belülről a világot.

610.

a villamoson
minden reggeli leheletben
érezni a tragédiát.

609.

minden egyes ébredésemmel
tönkre teszek valakit.

2013. június 12., szerda

608.

keresek kevés
jobb ízű ébredést
egy vödörnyi
áporodott nyálban.

607.

most ezernyi hazugságnak
érzem azt az ajtót
ami közöttünk van.

606.

cseresznyevirág komposzt
gubbaszt a kérges
belsőszerveimen.
már majdnem tavasz illat van
a bennem rejlő őszben.

605.

egy bögrényi zaccot
piszkálva várom,
hogy mögöttem az ágyra
a reggeli árnyékunk
rászáradjon.

2013. május 6., hétfő

604.

pont az az egy gombostűnyi távolság
kellett volna közénk,
hogy megmaradhassunk önmagunknak.

603.

a kötődést egy olyan sebnek képzelem
amely a gerinced ívén helyezkedik el.
bármennyire is viszket
sosem tépheted fel.

2013. március 7., csütörtök

602.

talán két másodpercnél tovább
nézni valaki helyét kihűlni,
már egyfajta gondoskodás.

2013. február 19., kedd

601.

lassan észrevétlenül pusztulunk.
peregnek alá életünk darabjai
mint egy jól átázott fal.

600.

mint kiskoromban
a mellettem lévők rongyaiba
kapaszkodtam.
most beléd is
hogy ne vegyenek el tőlem.

599.

csak egy elfojtott ordítás
csonkja lüktet még bennem.

598.

meztelenné sírom magam
előtted.

597.

majd ha nem leszel többé
kiemellek a semmiből
és eleresztelek.

596.

két forgással bújtatom bele
gyászos álmaim
párnáid varrásaiba.

2013. január 20., vasárnap

595.

az anyajegyek az arcodon
mint egy feltérképezetlen
csillagokkal teli
univerzum/elnyel
és tehetetlen szorítom
a karod amivel magadba ölelsz.