2010. május 23., vasárnap

szárnycsapás és szirmotbontás.


furcsán nem akartam máshol lenni. csak némán belezuhanni a pipacsokkal teli fűbe és magamba szívni a bodzafák virágának illatát. egyedül szállni és magam előtt látni ahogy a pillanat cseppje belebújik mosolyráncaimba. akkor nem éreztem semmit csak kellemes ürességet és azt ahogy a nap sugarai beleivódnak a bőrömbe.majd lelke látomásának csapdájába estem.és ahogy csókkal áld bele lúdbőrzött a testem. ernyős magvak szálltak tenyerembe és virágot bontott bennem a tavasz érintése. harmat lepte szemem ködfátyol módra. hogy ne lássam ahogy lepke száll a porba. szárnycsapásai mintát rajzoltak a homokba. s lassan ajkamhoz ért porcelánszín homloka.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése