2010. augusztus 23., hétfő

tű és cérna.

te vagy a tű és én vagyok a cérnád.fűzz magaddá. benned válik minden álom valósággá.a pillanatok nélküled nőnek fájdalommá. számomra a ma csak miattad válik holnappá.
tudod sokszor bántasz, észre sem veszed. de végül befoltozod a sebet. sokszor hazudsz mikor a szád nevet. mer a lelked tudja hogy valahol már egyszer elveszített.

2010. augusztus 22., vasárnap

benned.

tested használom papírlapként.lelked lesz a tintám.vesd le ruháid beléd vésem mintám. visszalopom mindened amit egykor tőlem kaptál. tőlem magad választod el mint egy rövid hajszál. most csak könyv vagyok a tenyereden. könny a betűrengetegben. nézem ahogy az arany tintám lepereg gyöngy gerinceden. elveszek benned ahogy a nyár veszik el az őszben. egybe olvadok veled. sodródunk ahogy a szél fúj egy sárgásvörös falevelet.

idő.

szavakat dobálunk egymáshoz. mégis elbeszélünk egymás mellett. nem érted meg amit mondok és amit te mondasz én sem értem meg. ülünk az utca kövén és csak merengünk a semmibe. előttünk járókelők lábaikat törlik az emlékektől poros csendbe. érzékcsalódás ahogy a fények megtörnek fehér bőrödön. száműzött angyalnak tűnsz ezen a földön. lehelj csókot a boros üvegem szélére. dobd papír szíved az előttünk heverő kalap mélyébe. a fantázia játszik velünk és az emberek csak bámulnak minket. ennek az évnek a képe is némán ellibbent. de mi még mindig a most fogságában rejtőzünk.nincs elég időnk hogy egymáshoz felnőjünk.

2010. augusztus 21., szombat

minden.

lepkéket kergetek esernyővel a kezemben.még mindig gyermek vagyok felnőtt testben. szoknyám szélét fogva kísérsz haza ma éjjel. nincsen hang se szó nélkülük mesélj mindent el. esti szellő kap a szárnyaim alá. ne nézd honnan jöttél se azt hová viszel. kit érdekel? arcodról olvasom az életed betűfoszlányokból kirakott sorát. egybe olvadt testünket most a hold fényei körbe fonják. minden ami körül vesz most kerüljön el téged és engem. párpercre eltűnünk hogy mindenki elfeledjen. égő testel fekve világítom melletted. ma én vagyok minden csillag a szemedben.

2010. augusztus 20., péntek

ez lennék...

Mi lenne,ha:

...hónap lennék: szeptember
...a hét egy napja lennék: szerda
...a nap egy időpontja lennék: hajnal
...bolygó lennék: Hold
...tengeri állat lennék: tengeri csillag
...cím lennék: Szerelmünk lapjai
...berendezési tárgy lennék: vekker
...bűn lennék: bujaság
...folyadék lennék: víz
...drágakő lennék: borostyán
... fa lennék: magnólia
...madár lennék: fecske
...szerszám lennék: ecset
...virág lennék: lótusz
...időjárás lennék: eső
...mesebeli lény lennék: angyal
...hangszer lennék: hegedű
...állat lennék: madár
...szín lennék: szürke
...érzelem lennék: remény
...zöldség lennék: borsó
...hang lennék: nyári zápor
...elem lennék: víz
...autó lennék: bicikli :D
...dal lennék: Pillow - With the passig of the season
...film lennék: Orange love
...könyv lennék: Tolvaj Ferenc- Tibetben a lélek
...étel lennék: rántott sajt
...hely lennék: Alaska.Sitka / Japán.Hokkaido szigete
...íz lennék: édes
...hit lennék: buddhista
...testrész lennék: szem
...arckifejezés lennék: mosoly
...tanóra lennék: irodalom
...rajzfilm lennék: anime
...szám lennék: 19
...ruhadarab lennék: sapka
...ékszer lennék: fülbevaló
... kiegészítő lennék: sál
...szeretet megnyilvánulása lennék: érintés
...gyümölcs lennék: eper
...sminkes kellék lennék: arcpír
...épület lennék: kilátótorony

2010. augusztus 16., hétfő

sötét.

a sötétben egymásba kapaszkodva táncolunk. árnyként követed minden mozdulatom. engedj el... hangtalan a füledbe sikítom.te süketként hallgatod néma világom. amíg én érzékeink újra és újra megvakítom. belezárom szemeim tükrébe a múltunk. most már szabadon ellentétes utakon futunk. el egymástól a végtelenbe ahol semmi sincs csak por az emberek lelkében.


2010. augusztus 9., hétfő

egyhelyben állom(ás).

kis piros kardigánban ülök a padon és várom a sárga villamosom. látom messziről ahogy közeledik. siklik a színes levelek tengerében és végre megérkezik. felkelnék ugranék futnék felszállnék. de nincs erő a lábamban. ülök tovább és várok a megállóban. elsuhan még egy. elillan a köddel mint az illatod a szélben. lassan kigyulladnak a város fényei megvakítva a csillagok pilláit. én még mindig egy helyben várok. várom hogy leszállj. sétálj felém és kopogtass az ajtómon. csengő nincs. nincs áram sem. fények nem világítják be a lelkem. csend van bennem. de a hangod még mindig ott csilingel a fejemben. és láthatja bárki ahogy árnyékod tükröződik a szememben. de most csak forog a világ a pad meg a fények és szédülök veled kézen fogva a térben.

2010. augusztus 4., szerda

gyerekvers.

minden amink volt elveszett. úgy mint amikor szél fújja szét a gyermekláncfű ernyős magjait. amiknek fehér pilleszőr borítja vézna tagjait.
ejtő ernyővel zuhanunk mi is egymásba kapaszkodva a föld felé.és integetünk a madaraknak fölfelé.
mellém úsznak rózsaszín fellegek és vattacukor álmot ölelek. angyal arcú idegenem könnyed léptekkel jössz közelebb.
elázol tőlem higgy nekem ,végy magadhoz esernyőt mert a könnyeim hidegek. ujjbegyem táncol a gerinceden, érzem beleborzongsz szívem.
kézen fogom a lelked és zuhanunk tovább a semmibe. emlékeink.szennyünk a mindenbe vesztve.