idő.

szavakat dobálunk egymáshoz. mégis elbeszélünk egymás mellett. nem érted meg amit mondok és amit te mondasz én sem értem meg. ülünk az utca kövén és csak merengünk a semmibe. előttünk járókelők lábaikat törlik az emlékektől poros csendbe. érzékcsalódás ahogy a fények megtörnek fehér bőrödön. száműzött angyalnak tűnsz ezen a földön. lehelj csókot a boros üvegem szélére. dobd papír szíved az előttünk heverő kalap mélyébe. a fantázia játszik velünk és az emberek csak bámulnak minket. ennek az évnek a képe is némán ellibbent. de mi még mindig a most fogságában rejtőzünk.nincs elég időnk hogy egymáshoz felnőjünk.