bújj el!

mindenki áruló a maga furcsa módján. neked is sikerült elárulnod saját magad.és kezeid által rajzolt néma istened.valami légüres tér kéne az agyam és a gerincem közé.hogy ne érezzek léteket. körülöttem lépkedő képeket. futnék a fény elöl.most a lelkem tavaszi álmot alszik.megbújik az eső felőli részről.mely a szíveket fel öli karmoló kéjtől. hiszen nincsen esernyőm megint. de a tavasz csak hanyagul legyint.bújj hát te is nem vagy már minden.csak egy tinta folt az átázott papírcetlimen.