skip to main |
skip to sidebar
ha írsz fáj.
ha nem az is.
mintha a bőrömbe vésnéd.
a betűid és a semmid.
mintha napok óta sírnék.
pedig nem.
csak ömlik belőlem az emléked.
magamra húzom a szoba édes illatát.
mint egy jól használt takarót.
és várok egy idegent aki nem jön.
tökéletes káoszban.
fekszenek a földön a ruháink.
amiket lecsalt rólunk az éjszaka.
apró rezdülések.
ahogyan végig simítom.
a hegedűm húrjait.
emlékeztet a bőrödre.
közhelyeket morzsol a szám.
a szél testem csókolva.
hozza a változást.
gyönyörű reménytelenségben.
ültünk egymás mellett.
a nap felőli oldalon.
meghaltál.
de így leszel.
még valóságosabb.
hol kéne lennem?
távol tőle.
várom hogy emlék legyen.
azt mondják minden itt van.
ha így van akkor itt vagy te is.
visszhangzik a csend körülöttem.
vagy az ahogyan létezel.
mellettem ébredt reggel.
hajába ragadt álmokkal.
kiakartam bogozni belőle.
milyennek látott akkor.
a te cipőd akarom látni.
megint az enyém mellett.
nem másét vagy a hiányát.
nem vagy te elveszve.
mondta.
csak szeretnék.
válaszoltam.
minden eltűnik.
ahogyan én is.
ebben legalább hasonlítom rád.
vagy csak próbálkozom.
háromnegyed kettő.
csúzlival lövöldözöm az álmaid.
miközben édes illatod van.
pont akkor amikor.
azt mondom már nem érdekel.
akkor látom meg az utcán.
basszameg hogy te.
tudtam.
mit fogsz írni.
és azt is hogy.
soha nem kapsz rá választ.
- mit csinálsz?
- csalódom benned.
megbújni a szavaidban.
teljesen egyedül.
nagyon akarom.
és ha majd eltűntem.
szóljanak neki hogy.
én voltam az akit.
soha többé nem fog látni.
még azzal is hazudsz.
ahogyan rám nézel.
csak magadnak.
nincs erőm csalódni benned.
inkább csak rád hagyom.
csukott szemhéj alól nézem.
ahogy elrontod az egészet.
riadt madarakat látok.
színeket az égen.
rád gondolok.
nézem ahogy eltűnsz.
nem tehetek ellene.
képtelen vagyok.
homályos kapualj.
hallom a szíved dobogását.
hasonlít a csengő hangjára.
szaggatott.
hülye vagy.
szótagolom.
hogy megértsd.
semmi.
a többi csak túlzás.
már nem emlékszem rád.
homályos foltok.
elmém lapjain.
ezeregyszáznegyvenhét.
életem... veled.
szép vagy.
mert én nézlek.
rettegek.
miért engedtelek ilyen közel?
hülye voltam.
hiányzol.
régen éreztem már ezt.
mindig azt hiszem, hogy nem.
de mégis igen.
hogyan tovább?
napjaim kérdése.
túl szép lenne...
amikor hozzám bújtál.
neked erős dohány és bor.
nekem parfüm illatom volt.
egyik itta a másikét.
rád gondolok akkor is.
ha másról beszélek.
mindig.
olvasom sokáig amit ír.
amit már nem te.
villognak a borítékaink.
majd elmondja milyen érzés.hogy magaddá tetted.
elrejtetted előlem.
hová vitted a szépet?
miért nem úgy nézünk ki.mint a lelkünk?egyszerűbb lennél.
azóta már tudom.hogy egyetlen szavam sem értettedés el is felejtetted rögtön.így működsz.
megint gyűrött térkép a testem.érintésedtől mintás mindenem.de már mást képzelek magam mellé.aki elmondja milyen a helyedben.
hogy lehet valaki ennyire vak?hogy lehetsz ennyire...?szánlak.