2011. június 30., csütörtök

18.

tudom mit akarok.
semmi olyat ami létezik.

17.

elromlott...mondta az óra.
mikor vissza felé kezdett el járni.
pedig csak te lettél rosszabb.

16.

mikor mások reggel a munkába mennek.
én megfogom a kezed.
és csendben haza megyek veled.

2011. június 29., szerda

13.

most vörös bor.
próbál vigasztalni.

12.

nagyon fáj?
kérdezte.
éppen eléggé.

11.

mosni le a vért az ujjaimról.
basszameg.

2011. június 28., kedd

10.

áttetsző pókhálóban.
mint a legyek.
szánalmasan vergődsz.

9.

1:42
neon fények remegése.
szar.

7.

kiporszívózom.
magamból a semmid.

2011. június 27., hétfő

4.

mindenhol hazugság.
sírnivaló.

2.

ablaküveg porába virágot rajzolni. csak mert te azt kérted.

1.

utcakövön sétálni úgy hogy nem érintünk vonalakat.

2011. június 23., csütörtök

mindenben elveszni. az üres éjszakákban mikor a hold lecsorog a háztetők oldalán. az utca beeső sarkaiban mocskossá téve önmagunkat. csak mosni le magunkról a tegnapokat. azokat a bőrre felvarrt pillanatokat. kavarogni fehéren a reggeli kávéban és látni hogy te vagy most a fekete. elveszni benned ahogy eltűnni az ajtórésnyi csendben. megint mindent mindeggyé kell tennem.

2011. június 7., kedd

Nem tudom elengedni a kezed, mert ha most hagyom hogy elmenj, akkor többé képtelen leszek elviselni, ahogyan valami számomra tökéletesen érdektelen dolgot mesélsz rajongva és közben érzem, hogy ragyogsz a lelkesedéstől. Nem akarom azt érezni, ahogyan a mellettem lévő üres ágyrész lassan kihűl. Vagy a lakásod üres látványát, azt hogy már nem hevernek a dolgaim a padlón a tiéddel. Nem merek többé találkozni veled se véletlenül se direkt ha éppen hazaesel, olvasni a betűid hosszú levelekben, hallgatni a hangod a telefonban, vagy akárhogyan a közeledben lenni, miközben számodra már nem létezem.

2011. június 2., csütörtök

egyre többször látlak a kézremegésemben.
ahogyan nyúlnék utánad de szétfoszlasz a csendben.
olyan könnyen szakít ki mellőlem az élet.
ahogyan az idő a megfáradt anyagú inget.