üres arcokra teszem mosolyod. mindenkiben téged látlak. másokban téged de benned már mást. szavakra majd betűkre bomlok. papírfecnikre írt lélekként az esőben foszlok. az idő csak forog. elfed a csillagos ég csipkés fátylával. az éjszaka hűs levegője körbefon karjaival. hol vagy ilyenkor? mikor macskaköveken ugrál a hold. látom amint minden kis apróság izeg-mozog, mászik, kúszik,éled körülöttem. arra vágyom hogy éljek én is. de csak te taníthatsz meg még ha félek is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése