2010. február 9., kedd

emlék.

csitt te is hallgasd ahogy lélegeznek a falak.a füledben lüktetésük moraja fel-le halad.most meredten állok kusza csíkok mentén.a sziluettem táncol a csempén.kinézek az ablakon odakint minden fehér.a madarak kergetik a felhőket amik lassan úsznak felém.lenézek a földre doboz lépked elém és ül le.lehajolok kézbe fogom a port róla finoman lefújom.csillámlik a por a beszűrődő fényben.olyan mintha fátyolt alkotna a térben.kinyitom a dobozt belenézek.minden van benne...ezek emlék képek.megfoghatatlan lények főnix madárként elégnek.bárcsak hamvaikból ne élednének újra.az emlékek belefagytak volna a múltba.de ha nem lennének emlékek.hiányozna az akitől még most is félek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése