csipke mögül nézem ahogy holdként fogysz karcsúvá előttem. eltűnsz mint árnyék a vak sötétben. nélküled napok telnek pillanatokként el. pillanatokat rajzolsz nappalokká a kezeddel. már nem érzem hogy itt lennél mellettem. hangod a markomban semmivé ölelem. képed szórt fény morzsolja szét szememben. ma megint beléd álmodom a lelkem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése