egyhelyben állom(ás).

kis piros kardigánban ülök a padon és várom a sárga villamosom. látom messziről ahogy közeledik. siklik a színes levelek tengerében és végre megérkezik. felkelnék ugranék futnék felszállnék. de nincs erő a lábamban. ülök tovább és várok a megállóban. elsuhan még egy. elillan a köddel mint az illatod a szélben. lassan kigyulladnak a város fényei megvakítva a csillagok pilláit. én még mindig egy helyben várok. várom hogy leszállj. sétálj felém és kopogtass az ajtómon. csengő nincs. nincs áram sem. fények nem világítják be a lelkem. csend van bennem. de a hangod még mindig ott csilingel a fejemben. és láthatja bárki ahogy árnyékod tükröződik a szememben. de most csak forog a világ a pad meg a fények és szédülök veled kézen fogva a térben.