mellettem ül,beszél hozzám a csend. az eget vér festi vörösre odalent. holnapokból tegnapokba utazol velem. ellopott szavaimat keresem,de te némán nézel engem.ott vagy lélekben de üresen,testtelen.a boldogságból siklunk a szomorúság vonalán azt hiszem.igen a csendnek olyan alakja van mint neked és semmi illata.de ha mégis oda képzelnélek az álomként elillanna.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése