Ha beszélünk a barátunknak vagy barátnőknek egy olyan emberről, aki fontos szerepet játszott az életünkben, akkor az azt jelenti, hogy túl vagyunk rajta…
Nem érdekel, mi van vele, vagy ha mégis akkor csak felületesen, rá kérdezünk ugyan, hogy mizujs… hogy vagy? De különösebben nem érdekel a válasz, és ő sem fejti ki konkrétan az élete azon szakaszát, amiben te már nem veszel részt. Miért is tenné? Hiszen már nem az, ami régen volt, bezáródott egy ajtó mögöttetek és vége… ott a fal, az ablakokon sem lehet átlátni… mindenki él a saját kis házában, a saját kis tárgyaival, személyeivel. És a másikról őrzött emlékei egy mintás dobozban hevernek a fotel alatt.
Nem tudom mit jelentettem neked… és, hogy te beszéltél e rólam neki… csak azt tudom, hogy ültem azon a fotelen, ami alatt most a szíveink hevernek.
ps. a fontos személy egy olyan személy, akiért kicsit talán odavoltál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése