2010. október 30., szombat

Chapter 4.

illatod szeretkezik az enyémmel. hangoddal takarózom ma éjjel. csillagokat rajzolsz a meztelenségembe. világítok csupasz testtel a sarokban ülve. virágot szedek a tapéta mintáról. hófehér kezekkel kaparok festéket a falakról. ami szirmot bontott kiírtok mindent. elpusztítom a világot amit veled építettem itt bent.

2010. október 29., péntek

Chapter 3.

tinta foltok száradnak ujjbegyemre. papírra vetve süllyesztelek farzsebembe. elmélyedve ül bele az idő egy kopott karosszékbe. előttem hintázik a múlt és a jövő fátyolképe. éjszakai pillangó papírszárnyakkal száll le kézfejemre. ráfagy minden szó jégvirágként a nyelvemre. mindig hallod és felkapod a fejed nevemre. akkor színeim belopóznak szemedbe.

2010. október 28., csütörtök

Chapter 2.

pókhálósra tört üvegen keresztül szűrődik át a fényed. az aszfaltra vetít szürkére kopott emlék képet.

Chapter 1.

kíváncsiság kopogtat az ajtómon. a bőrömön érzem tegnapom. tenyerem ráncaiban megfáradt vonásaim bámulom. az idő meg csak felpattogzik fénnyel festett vásznakon.

2010. október 17., vasárnap

szótlan.

mélyről jövő sikolyok, szív alól feltörő súlyos sóhajok vagytok. a semmi láthatatlan testében megbújva laktok. most hirtelen minden zaj csepp zűrzavarként söpör utat körülöttem.hagyom,hogy mindent leromboló viharrá válj bennem. szétszedsz majd összeraksz a fényben és kezeid közül madárként röptetsz a szélben. lábam alól eltűnik a talaj a végtelenbe és belezuhanok az őszi csendbe, fűszeres illat csókjait érzem, ahogy beszivárog a tüdőmbe. levelek halálát látom aranyszín szemedben. lassan megáll minden a forgás, a vihar, az idő és szilánkosra fagy a lelkemben.

2010. október 16., szombat

papírlélek.

körhintán utazó kislányként a szélben lakok. te vagy a dallam amit magamban dúdolok. égnek eresztett tekintettel keresek nyugalmat magamnak, lassan a felhők a talpamra tapadnak. ragacsos mázként von be a hajnal fénye. belepirul a hold a nap szerelmébe. a félhomályban egymás mellett állunk. nézed ahogy táncra perdül az árnyékunk. borostyánként fagy az őszbe elhaló sóhajunk. piszkozatként élem vízcseppeken megtört világom. egyszer felejtésként majd gyűrött papírnak kívánom. de most még a lelkemben könyv van és te benne vagy minden szóban.

2010. október 11., hétfő

éveink.

térképet rajzolok magamban a városról.belehelyezlek mindenhová.az utca köveibe, a boltok elé vagy a sarkok élébe.a parkok mélyébe. a jelzőlámpák fakó fényébe.
ott vagy mindenhol. odavarázsollak magam mellé. bele az ágyamba hogy a reggeli harmat leheljen csókot angyal arcodra. és én nézhessem ahogyan álmokat morzsol ajkad halmokra. vissza felé lépkednék mint a rosszul beállított óra. átélni veled a múltunk kézen fogva. csak láthatnám megint benned a lelkem. lassan kiveszik szemedből minden fényem. így tűnnek el szürke szárnyaim. és párnáddá válnak tépett tollaim.

2010. október 7., csütörtök

másik mi.

pocsolyába zuhanva álmodom tovább az éveket. a képek zavarosak de mégis valahogyan élesek. háztetők szállnak utasaik a felhők.madarak szárny nélkül zuhannak, rajtuk ejtőernyők. minden mosolygós a valóság teljes ellentéte. most inkább két lábbal ugrok a fodrozódó vízbe. meztelenül elázott szívvel állok előtte. emlékeit az idő sikítva a tarkómba véste. macskaköveken egyensúlyozva óvatosan érintem a vonalakat. azokat az egyenetlen csíkokat amiket közénk rajzolt az élet. árnyékomat kergetem mint egykor téged. lopott emlékeid halmazát tartom a tenyeremen.úgy ahogy a fák tartják görnyedt vállukon az eget.

2010. október 1., péntek

töredék.

egyszer úgyis eljön, szürkére fest majd kiszínez. napba nézünk, megvakít és az égre felhőként kifeszít. gyűrött újságból papírrepülőt hajtogat. eldob és az ősz magához ragad. tenyerére helyezem végtelen világom. csukott szememen átszűrődik a fénye mint apró haldokló csillagom. dallamot fűzök ujjaimmal hajszálai közé. had vesszen el benne minden ami a múlté. gondolatokkal próbálok térképet rajzolni hozzá... hozzád. vagy csak iránytűt adok a kezedbe útmutatóként magamhoz. hogy végre megtaláljuk egymást.