elfelejtetted.

jégbe fagyott levegő buborékok vagyunk.friss vágott fű illat vagyunk.
redőny résein beszűrődő fény árnyai vagyunk. szemekben megbúvó könny vagyunk.kérdés vagyok az életedben, egy görbülő felkiáltás ami a fejed fölött hever. minden egyes újabb napon a megszokottság hangja álmodból felver.zápor vagy az életemben. sűrű felhőkkel kézen fogva sodródsz felém az égen.és nagy esőcseppekkel kopogsz a szívkérgemen.
hegedű húrokon lépkedő angyal vagyok benned. hangomra elalszik a lelked. és elfelejted ki voltam egykor neked.