2011. december 30., péntek

336.

96 nap.
76 gondolat.

335.

sosem nézte senki.
ahogyan a tükör előtt állok.
és érésekkel festem ki magam.
csak te voltál...

334.

miért nem.
lehetett vége.
mielőtt bennem.
elkezdődött volna.

333.

szeretnélek.
utoljára látni.
újra és újra.

2011. december 29., csütörtök

332.

egyik szavaddal.
csalod meg a másikat.
már nem látom.
melyik volt hazugság.

2011. december 28., szerda

331.

selyembe csomagoljátok a lelkem.
hogy tovább tartsa fényét.
a szavaitokkal gyógyítotok.
gyönyörű idegenek.

2011. december 27., kedd

330.

leírhatatlan mindaz.
ami bennem van.
amit érzek.
a semmi.

329.

a közelségedben érzem.
hogy minden amit hittem.
elérhetetlen.

2011. december 26., hétfő

328.

kifolyik a tej.
csipkézi az asztalt.
nem is veszem észre.
a közöny ébren altat.

2011. december 25., vasárnap

327.

valójában azért kellett újra.
és újra vissza mennem hozzá.
hogy végleg el tudjam veszíteni.

2011. december 24., szombat

326.

azt hiszem idén.
nem a testem haldoklik.
hanem a lelkem.

325.

még is csak jobb.
mint egy évvel ezelőtt...
nem!

2011. december 23., péntek

224.

aludt amíg én sírtam mellette.
az utolsó reménnyel teli.
lámpákat is összetörte.
nincs több fényem.

2011. december 19., hétfő

323.

amikor mellettem sétáltál.
előttem összeszűkült a világ.
te hangosan beszéltél hozzám.
míg én reménytelennek éreztelek.

2011. december 17., szombat

322.

úgy nézek rád is.
mint másokra.
leragasztom a szemeim.
hogy könnyebben menjen.

2011. december 16., péntek

321.

a szűk utcák.
nem messze tőled.
és a lámpafények a ködben.
úgy villannak fel.
mint az emlékeid bennem.

2011. december 15., csütörtök

320.

élve temetlek magamba.
mert azt könnyebb.
mint végig nézni.
ahogyan elmúlsz.

319.

és a legrosszabb.
hogy észre sem veszed.
ahogyan nézek rád.
pedig az életem darabjait.
rakom össze belőled.

318.

annyi szart.
adnak ki magukból.
engem miért nem?

317.

nem maradt semmim.
csak a fájdalmaim.
amit tőled kaptam.
végtelen levélhullás.

316.

ma máshogyan vert a szívem.
széthullunk mind a ketten.
ő halkan utánad zuhan.
míg én a földön fekve maradok.

315.

mindennap hallom.
ahogy roppannak a csontjaim.
a súlyod alatt.

2011. december 13., kedd

314.

mindig eltörik.
pedig úgy megragasztom.
nincs már mi összetartsa.

313.

kosz meg hideg padló.
de főleg te.
valószínűleg te vagy.
a kedvenc szavaim egyike.

312.

már végtelenszer.
belém ölelted magad.
mindig újra elhittem.
aztán végig néztem.
ahogyan eltűnsz.

2011. december 10., szombat

311.

átjáró ház lett a testem.
meg a szívem is...
loptátok a darabjaim.
basszameg!

310.

mondanám hogy hiányzol.
de úgysem változtat.
azon hogy sosem voltál.

309.

a rohadt betűid.
amik a szemeimből.
folynak le az arcomon.
minden áldatlan este.

308.

miért fáj annyira az.
ami neked csak hazugság volt.
nekem az életem egy része.

2011. december 9., péntek

307.

ismeretlen íz a nyakadon.
minden változik.
csak a fények maradnak.

306.

kifolyik minden gondolatom.
az orromon, a szemeimen.
csak a számon képtelen.
hogy végre megértsd.

305.

annyira akarom.
valahová átpakolni az érzéseim.
valaki másba.
mert bennem már nincsen hely.

304.

annyira szép vagy.
ahogyan megvillan.
a szemhéjad alatt.
az egész világ.

303.

rászáradtak a szemüvegre.
ezek a könnyek.
valaki másnak szóltak.
maszatol az élet.

2011. december 6., kedd

302.

látod megmondtam.
kikopnak a színeid.
de én a szürkét szeretem.
csak ez az igazi baj.

301.

kezd túl sokat jelenteni.
ez a gyűrött ágy.
de csak nekem.
ahogyan minden más.

2011. december 5., hétfő

300.

minden reggel.
ugyanazok a mozzanatok.
kikelek az üres ágyból.
felhúzom a kötött zoknim.
magamhoz ölelem a kávém.
és a szempilláidra gondolok.

2011. december 4., vasárnap

299.

kimondani hangosan.
azokat a szavakat.
amiket sosem hallottam tőled.
csak annyira szeretném.

2011. december 3., szombat

298.

felfeszíti mellkasom.
kitisztítja a fájdalom.
kiábrándít az üresség.

297.

bánat égette foltokat.
bámulom a ruháimon.
már nem fáj ha elmész.
csak csináld csendben.

296.

bárcsak te se akarnád.
hogy mindenre emlékezzek.
mond el hogyan töröljem ki.
magamból a szépet.

295.

belealszom a várakozásba.
ami igazán csak nekem szól.
meg a veled való álmaimnak.

2011. december 1., csütörtök

294.

elvagyok maszatolódva.
mint megfáradt arcon a festék.
mint gyűrött papíron a tinta.
sehogyan sem jó.