idegen.

fekszem és meredten nézem ahogy a lámpa fénye megtörik a szemüveglencsében és azzal játszom hogy a fényt megérintem.az ablak peremét a fagy karmolássza.a szoba csendje hallja hogy milyen fájdalmas a sikítása.én csak álmatlan gyermekként játszom a sötétben.árnyékot körvonalazva kezemmel a falfelületen.az árnyékba életet lehelve lepke száll tovább a sarokba le.te angyal arcú idegen miért ülsz az ágyam végében? nézel rám csillagfény szemmel.megborzongok azt kívánom sose jönne el a reggel.bábuk táncolnak ugrálnak a falon.körülöttünk éled minden e hajnali pillanatban ezen a sosincsvége napon.
égből zuhanó papír madarak válnak hópehellyé benned.hol van a plafon...most látom az eget.
szürke sállal és sapkával borítod be csöpp kis fejem.majd egy kis résen át nézem ahogy távolodsz az éjben.