293.

megint bele kell fürdetnem magam.
az illatokba, az emlékekbe.
az életedbe és valami újba.
hogy írhassak olyat.
ami tényleg csak rólunk szólt.

292.

azt mondtad szép vagyok.
ködös álmomban lehetett.
mert én csak a sötétet láttam.
ami átkarolt a kezeivel.

291.

eddig mindig elképzeltem.
másokkal a pillanataink.
de veled csak úgy megtörtént.
veled nem akartam tervezni.

290.

panaszok a felsőbb szintekről.
folynak be otthonunkba.
míg bele nem fulladunk.
saját képzelgéseinkbe.

289.

fogcsikorgatás.
nem a hidegtől.
nem is tőled.
csak a nemlétedtől.
libabőrzik a testem.

288.

néha azt érzem hogy belém épültél.
a mozdulataidat magamévá téve.
próbálom elnyomni a hiányod.
mint ablakpárkányra egy cigarettacsikket.

287.

nem vagy ígéret.
csak annak hittelek.
te is csalódás vagy.
amit az élettől kaptam.

286.

szívszaggató zokogás.
valahonnan távolról hallom.
csak későn veszem észre.
hogy belőlem jön.

285.

flegmaságommal leplezem.
hogy sóvárogva nézek utánad.
minden felgyulladó lámpafényben.

284.

most már nem elsüllyedsz.
lassan kiszállsz belőlem.
ahogy én egyre jobban elveszek.
belemélyedek meggyötört ágyamba.

283.

hiányzik a lyukas kesztyűd.
ami nagy volt rám.
de nem hagyta hogy fázzam.

282,

annyira soksoksok.
szar jön ki a szádból
vagy az ujjaid hegyéből.
teljesen mindegy.

281.

az élet szép.
csak te vagy benne szar.
igém lett ez a két sor.

280.

nem eszem semmit.
csak a szavaidat egy ideje.
teljesen legyengít.

279.

olyan értelmetlen ez az egész.
hogy vagy is meg nem is.
de főleg nem vagy.
és főleg akkor nem.
amikor igazán szükségem lenne rád.

278.

túl fényes vagy.
túl elvakít.
túl reakció.
ostoba vagyok.

277.

vörös szőlő illat van.
először látom bele.
másba az arcvonásaid.
vagy inkább csak a szemeid.

276.

már nem érdekelnek.
a szaros kis körülményeid.
úgy is csak felemészt.

275.

jól állt neked.
hogy szeretni próbáltál.
még ha csak pár pillanatig.
szép voltál.

274.

kérlek ne félts.
pár dologban jó vagyok.
tönkre tenni az életem.
és azt gyönyörűen leírni.

273.

túl kiszámítható vagy.
én meg túl naiv.
hogy nem fogom fel...
ez a mi bajunk.

271.

szóval hülye vagy.
de talán lesz ez másként.
de végül is úgy is mindegy.

270.

egymás kezébe.
dobáljuk az életünk.
és észre sem vesszük.
hogy már régen elvesztünk.

269.

vagy talán.
csak egyszerűen.
nem az vagyok...

268.

összeragadt szempilláim.
mintha sírtak volna.
majdnem elfelejtettem.

267.

fel kell adnom mindent.
vagy megadnom magam.
... neki.
egyik sem jó!

266,

nem gondoltam rád.
a születés napomon.
arra hogy neked is senki voltam.
észrevétlenül vesztél el bennem.

265.

sokszor bevillan az a hajnal.
az a szoba a lakásodban.
a cipőink a padlón.
meg a felborul boros üvegek.
pedig csak átutazók voltunk.
egymás életében.

264,

a hibáidat szeretem.
mert az tesz azzá.
aki valóban vagy.

263.

talán azt gondolod.
még meg sem szerettelek.
vagy már éppen felejtek.
én sem tudom.

262.

elbaszottak vagyunk.
valami elromlott bennünk.
megszerelhetnénk egymást.
... ha hagynánk.

261.

nem úgy kell elfelejtselek.
hogy töröllek az életemből.
hanem eldöntöm magamban.
hogy nincs már szükségem rád.

259.

van egy rossz tulajdonságom.
felejthető vagyok.
könnyen.

258.

ujjaimmal rajzolom tovább.
a tapéta színes mintáit.
amit egyenként letépkedsz utánam.

257.

beleálmodlak valami másba.
magunk egy másik valótlanságba.
ahol nem csak egy rongy vagyok számodra.
amivel letörlöd a kilátásaid koszos ablakát.

256.

csak egyszerűen.
folynál végig a nyakamon.
megállnál a kulcscsont hajlatomban.
és párolognál el.
csak ennyit akarok.

255.

és csak most látom.
hogyan is nézlek.
világtalanságba.
menekülnék előled.

254.

az emberek bőrebe.
kellene vésni.
a szavaidat.

253.

bárcsak annyit mondanál.
sajnálom hogy késtem.

örülök hogy jöttél.
én meg csak ennyit.

252.

képtelen vagyok értékelni.
azokat akik szeretnek.
és azok engem.
akiket én.

251.

mert mindenki.
akkor jön rá mennyire szeretett.
amikor már elveszített.
közhelyes napokon.

250.

minél több ember vesz körül.
annál rosszabbul vagyok.
mert te nem...

249.

az égen csillagok haldokoltak.
akkor valaki ránk azt mondta.
együtt legalább szépek vagyunk.
azt hiszem téged kívántalak.

248.

azt hiszem te vagy a napom.
és én körül keringelek.
megszokásból égetsz.

247.

tintádba hempergőzöm.
tőled lesz mintás a testem.
megint rossz napok.

246.

mióta vagy.
földben a lábam.
és áztatnak a leveleid.

245.

túl megfogható ez az állapot.
és én nem tudom elengedni.
pedig annyira akarom.

244.

az ölelésedbe sírtam magam.
hogy észre se vedd.
ahogyan elmúlsz.

243.

elengedtelek.
ott a lépcsőházban.
a lifttel csendben.
süllyedtél el bennem.

242.

alszol már?
ezeregyszáz-
negyvenhét.

241.

hiányzik az a képzeletbeli kapualj.
ahol éjszaka megfogtad a kezem.
és felcsöngettünk a nemlétező jövőnknek.

240.

mert még az esőcseppek is.
ívesen kikerülnek.
te sem érsz hozzám.

239.

árnyékom felfalja a nap.
szempilláim közé ragad.
minden törékeny pillanat.

238.

- mi van veled?
- felszívott az éter.
... napjaim.

237.

fejjel lefelé.
lógok a semmiben.
könnyeim visszafelé folynak.
üss nagyot föld!

236.

megerőszakoltam önmagam.
mi lesz velünk így?
másik felem.

235.

taníts meg!
gyűlölni téged.
ahogyan te magadat.

234.

leázott tapéta.
alávéstem a neved.
holnap újra kifestek.

233.

álomba forgolódás.
lepedőmön gyűrődések.
amit nem tőled kaptam.

232.

-mit csinálsz?
-eleresztelek...