mezítláb csupasz talpal toporgok előtted a porban. felverem a homokot ami fátyolként libben a magasban. eltakarod a napot beléd bújnak a csillagok. előtted állok kisgyerekként piszkos és meggyötört vagyok. ellopom a szíved csodálom csókolom vele játszom.majd elengedem és dobogásából pillangó válik felszáll a holdig amíg az ujjaim között tartom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése