.

parketta résen át szűrődő hangulatok. fehér falak ma árnyékként rátok simulok. megvető tekintettel néztek rám neontól fénylő pontok. zihálnak fülembe ablakkeretbe zárt kusza gondolatok. ködköntösbe öltött utcákat látok. tenyerembe zárom a homályos világot. úgy simítom mint egykor sápadt arcod. ajkaimmal csókolom lágy illatod. megragadok mindent mi egykor érintett. majd mély lélegzetet vége tüdőmbe szívom a látszatod.