406.

fellélegzés.

az a csend ami.

a hajnali metró ajtó.

csapódása előtt áll be.

405.

szeretem a hazugságaid.

amivel este finoman takargatsz be.
melegen tartanak reggelig.

amíg a mellkasomon nem ébredsz.

404.

piros telefonfülkében ácsorgom.

kezemben szakadt zsineggel.

valami régi dátum számait tárcsázom.
és a kagyló túloldalán megszólalsz.

403.

a szavaid még mindig.

itt időznek a hajamban.

402.

lemosható érintések.

a belső combomon.

mint a lepkés tetoválások.

mikor még kislány voltam.

401.

mondjuk ez is olyan volt.

ami hangok és képek.

masszájából másnapra.

emlékké ragadt össze.

ahogy reggel az álmok.

a szempillád között.

400.

nem áltatom.

inkább altatom magam.

399.

furcsa volt veled álmodni.

aztán fél év után látni téged.

kevés szemre hányható különbség.

csak hogy bennem szebb voltál.

398.

nem téged vesztettelek el.

hanem saját magam.

397.

ennyi hónap magány után.

csak azt várom hogy.

a többit is melletted érezhessem.

396.

átlátszó bőröm beborítja.

láthatatlan fájó foltokkal.

az amit nem tehetek jóvá.

395.

pillanatokra látni téged.

hajnalhasadás az ereimben.

majd lassan elhalványul.

némaságba burkolózik a testem.

394.

matracon az illatod.

vegyül az illatommal.
mikor mintát bont az ég.

csípősebb hajnalokon.

393.

úgy érj lassan hozzám.

ahogyan a lebukó nap sugarai.

felejtsd haldokló fényed.

porcelán szín bőrömön.

392.

nem mesélek róla.

semmit sem, senkinek.

csak ha majd lefordult.

a kis utcában a sarkon.

jobbra a lámpafényeknek.

391.

koszos papírcetli.

a neved rajta.

a nevemen.

elsietek mellette.

sietés.
de hova?
nincsen.

semmi...

ami kicsit is hasonlít rád.

nincsen úti cél.

390.

végül úgy is mindenki kiköt valaki másnál.

ahogy a hajók is valahol a tengertől távol.

nekem nincs egy helyben maradásom.

emlékeid simítják vitorlám ráncát.

389.

másban látom a vonásaid.

vagy csak annyira akarok.

annyira akarlak.
nem elengedni.

388.

hajtogatok ezer darvat.

mind teli írva tervekkel.

és várom a csodát.

ami nem veled jön.

387.

idővel könnyebb vagyok.

lefogyom az érzéseim.

amiket miattad szedtem fel.

386.

csütörtök lett az új hétfő.

már nem a vasárnapok szomorúak.

felborult a hetem.
magával rántva az életem.

385.

a kávét felváltotta a tea.
nincs már zacc a csészém alján.

amiben kereshetnélek.

csak akkor ha a filter elszakadna.

384.

és lassan egy év után.

tényleg olyanná váltam amilyenné.

akkor szeretted volna hogy legyek.

érzéketlenné.

383.

és a legszarabb érzés.

amikor szembejön veled az életed.

köszönnél neki de rá kell döbbenned.

hogy már annyira felesleges.

382.

egész életünk azzal töltjük.

hogy valahogy újrakezdünk.

lassan... mindent.

381.

idővel én is látok.

valami szebb jövőt.

valaki más szemében.

380.

körülöttem minden.

velem együtt.

darabokra hullik.

a fényben.

379.

menni.

engedni.

elengedni.