esőben,szélben törökülésben ülni egy híd alatt.olyan érzés mintha én lennék a világ közepe.a szél belekap a hajamba, játszik vele mint valami pille könnyű angyal tollal.alattam a víz hullámai verdesik a talpamat.kiszakítom, beledobálom a szívem kavicsait.minden egyes eldobott kővel könnyebb lesz a lelkem. gyere lépkedj most a felhők felett velem. te vagy minden csoda amiben hittem. halk altatót dúdolok magamban neked. a szellő majd elviszi hozzád és akkor minden dallam hozzád érhet. kár hogy nem lehet a lelkem két helyen. a világ másik oldalán ott veled. látnám hogy fényed betölti a bennem lévő üres teret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése