gyerekvers.

minden amink volt elveszett. úgy mint amikor szél fújja szét a gyermekláncfű ernyős magjait. amiknek fehér pilleszőr borítja vézna tagjait.
ejtő ernyővel zuhanunk mi is egymásba kapaszkodva a föld felé.és integetünk a madaraknak fölfelé.
mellém úsznak rózsaszín fellegek és vattacukor álmot ölelek. angyal arcú idegenem könnyed léptekkel jössz közelebb.
elázol tőlem higgy nekem ,végy magadhoz esernyőt mert a könnyeim hidegek. ujjbegyem táncol a gerinceden, érzem beleborzongsz szívem.
kézen fogom a lelked és zuhanunk tovább a semmibe. emlékeink.szennyünk a mindenbe vesztve.