fogaim közt csikorgatom a bánat durva magjait. a hold ragasztja az aszfaltra meztelen árnyékom táncának képeit. vándorló madarak tollai fénylenek a horizont határain. én úszom a napra forgó virágok szirmain. bőröm beissza a világ fájdalmait. és megvetéssel nézi szemem tested mozzanatait.zivatar felhők ontják rám eső cseppjeik. és kimossák belőlem bűnös szíved szennyeit.de lassan koszos lelkem visszanyeri fényes csillagait. hát imádkozz buzgón hogy ellopják tőlem emlékeid.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése