jó lenne élni. úgy írni hogy a sorok rímeljenek az életemre. a lelkem tintája rajzoljon ékezetet a betűkre. néhol koszos lenne a papír, megtépett, gyűrött és víztől hajlott. néhol színes kacskaringók és minták díszítenék. de legtöbbször egyszerű lenne, mint én. te pedig csak olvasnál folyton, járna a szemed a sorokon, ugrálna az ujjad a betűkön. kár hogy nem vagyok nyitott könyv előtted már. átláthatatlan szövegáradat halmozódik fel a piszkos lapon. megbújok szavaink mögött és úszom némán megtört álmainkon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése