olyan illata van a lepedőmnek.
amilyen az érintéseidnek.
ami elől menekülök.
2012. május 30., szerda
2012. május 26., szombat
2012. május 24., csütörtök
450.
a közös életünk az a cipő folt a hófehér papírlapon.
az az égési nyom az alkaromon.
a közös életünk döglött galamb a padon.
az az erős fény amikor szembejön a fájdalom.
a közös életünk az utolsó hívásod amit nem vettem fel.
az az eső ami három napja moss ki belőled.
az az égési nyom az alkaromon.
a közös életünk döglött galamb a padon.
az az erős fény amikor szembejön a fájdalom.
a közös életünk az utolsó hívásod amit nem vettem fel.
az az eső ami három napja moss ki belőled.
2012. május 22., kedd
2012. május 21., hétfő
448.
nézem ahogyan a cigarettád tövig ég.
szentjánosbogarakra emlékeztet.
parázsló fénye majd eltűnik a sötéttel.
447.
a fájdalom kicsit hasonlít.
ahhoz a megkopott tapétán árválkodó.
tiszta fehéren maradt.
képkeret helyéhez.
ahhoz a megkopott tapétán árválkodó.
tiszta fehéren maradt.
képkeret helyéhez.
445.
a kapcsolatom veled is olyan.
mint egy túlérett gyümölcs.
ha tovább érlelem.
csak még jobban megrohad.
mint egy túlérett gyümölcs.
ha tovább érlelem.
csak még jobban megrohad.
2012. május 19., szombat
2012. május 17., csütörtök
2012. május 13., vasárnap
432.
a tapéta ugyanolyan repedezett és sárga.
a lepedő megint nem álomtól gyűrött.
a könyvek ugyanúgy sorakoznak.
menetelnek bennük a betűk szócsatákba.
a ruhák káoszban hevernek a padlón.
a borosüveg darabjaiba majd megint belelépek.
minden teljesen ugyanolyan.
a reggeli nap süti a meztelen derekam.
álmos arc néz rám lehunyt szemei mögül.
de most mások a vonások, ahogyan mindig mások.
nem az a valaki fekszik mellettem már.
csak testek, belül számomra semmitmondó tartozékokkal.
halk léptek zaját hallom, ahogy távoznak az életemből.
ez lenne az a sok, amitől majd idővel jó lesz minden?
ennél valamivel kevesebb a boldogság, azt hiszem.
a lepedő megint nem álomtól gyűrött.
a könyvek ugyanúgy sorakoznak.
menetelnek bennük a betűk szócsatákba.
a ruhák káoszban hevernek a padlón.
a borosüveg darabjaiba majd megint belelépek.
minden teljesen ugyanolyan.
a reggeli nap süti a meztelen derekam.
álmos arc néz rám lehunyt szemei mögül.
de most mások a vonások, ahogyan mindig mások.
nem az a valaki fekszik mellettem már.
csak testek, belül számomra semmitmondó tartozékokkal.
halk léptek zaját hallom, ahogy távoznak az életemből.
ez lenne az a sok, amitől majd idővel jó lesz minden?
ennél valamivel kevesebb a boldogság, azt hiszem.
431.
minden összeomlik.
a darabkáink porladozva.
zuhannak lefelé a lépcsőházban.
lassan szirmot bont a penész.
füstté mintázza a csempét.
a mocskos ablakokon törnek a szavak.
a "mindennek vége".
aztán magába szívják a falak.
széthullunk csendben.
minden rendben.
a darabkáink porladozva.
zuhannak lefelé a lépcsőházban.
lassan szirmot bont a penész.
füstté mintázza a csempét.
a mocskos ablakokon törnek a szavak.
a "mindennek vége".
aztán magába szívják a falak.
széthullunk csendben.
minden rendben.
2012. május 11., péntek
2012. május 9., szerda
2012. május 6., vasárnap
2012. május 3., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)