fehér falak.csempe és beton.ültünk a lépcsőn és merengtünk a bajokon.
meredten néztünk előre és fájdalmunk kivetítettük a világ bal felére.mögöttünk nevetés elütünk bánat.akkor megöleltelek és azt mondtam tudod h imádlak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése