érthetetlen.

már nem dobog.a szívfalán csak eső kopog.taktot adva mint ahogy verik a földet az öregek és botuk.vöröslik a horizont alja.az ég sír és zavarodott a hangja.madarak tépett szárnnyal szállnak a fénnyel tova.az úton kis patakká vált víz most a földből a kavicsokat kimossa.a lélek nehéz most nem tollpihe a súlya és nem szállna ahogy a szél finoman alá kapna.most ólom golyó és a türkizkék mélyben süllyed a szív alá a térben.