19.

És igen. szól a zene kint ülök komótosan az erkélyen és azon töprengek h milyen is volt ez az utóbbi egy év. mennyit sírtam szenvedtem miattad. ülök hallom az utca zaját. nézem fentről pár ember mocorgását.olyanok mint a kis papírcsónakok akik sodrodnak az árral és arra várnak mikor áznak át és süllyednek a mélybe.és csak töprengek.még mindig szeretlek.ma is éreztem valami furcsa érzést.eufóriát valamit ami megérintett és mintha lágyan végig simítva és a fülembe súgva mondta volna.szeretlek. azt éreztem ott vagy a közelben.lehet ott voltál.lehet rám gondoltál.de nem hiszem.nem tudom.
És csöng a kapucsengő.valaki hazaért.valakit várnak otthon.nincs egyedül.nem egy árva falevél.de ha belegondolsz a falevelek sem árvák.csak várniuk kell míg leesik egy társuk.én is csak várok.vártam egy évet.na jo 19 nap múlva egy évet.és igen számolom még.és igen ha rád gondolok összeszorul a szívem a torkomban gombóc van.ha látnálak.nem tudom.meghalnék.még mindig újra és újra.
Talán egy használt bögre vagyok.törött füllel.de mégsem dobnak el.mégsem dobsz el.miért? valahol még ott vagyok egy polcon a szívedben és porosodom.újra és újra előveszel.megnézel jól.de nem iszol belőlem.miért nem kérsz belőlem?mi a baj velem?
Tudom csúnya vagyok és kopott.de mosolygom és teli vagyok szeretettel.teli vagyok nappal és édessel.sok van bennem amit szeretsz.csak nem tudod.félsz.
Tudom vannak emberek akik úgy érzik nem érdemlik meg a szeretet.de te miért hiszed ezt? Fogadd már el. Nem vagyok kulcs sem valamiféle bontó. sem faltörő.sem semmi.
Csak én.de ne félj beengedni!