pillanatnyi csendek törik a percek menetét.nézlek nagy szemekkel pislogva és félek.kell még idő hogy elinduljak és ne hallgatás legyen a létem.de tud meg a szünetekben sikoltva pont azt suttogja a szívem.és mikor a körülöttem járkáló lények.elborulva egymás szájából füstöt szívnak.én mélyről jövő sóhajtással belélegezlek.és rád írom holdfénnyel hogy szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése