zavar

most máshol fekszem.és apró buborékok szállnak ki fejemből teli füsttel és álmokkal.de egyik pillanatról a másikra csak hopp kipukkanak.és a semmi marad.az üresség valaminek a vége.de a végnek mindig van kezdete.muszáj lennie.örök körforgás.és egyszer csak a füstből és álmokból újra zavaros buborék éled és lassan vissza battyog a fejembe.majd mint egy lemezjátszón beakadt bakelit pörög a végtelen felé.néha megreked majd tovaszáll.álmaim hívja a hol és a csillagok.megértik bánatom.de csak napról napra azon gondolkodom miért így történt miért így kellet lennie.de már nincs értelme.ennek már régen vége.