Most miatta röpködnek bolond lepkék a gyomromban s remeg a lelkem
szüntelen.Most érzem szívem.hallom dobbanások élnek odaben.Talán
most.majd szárnyra kap az elmém s azt képzelem h velemvagy.végre
egyszer.mi ketten együtt szerelemben.És elégünk mint az apro örült
molylepkék ebben a forró nyárban az utcai lámpák fényének szédíto
mámorában.s majd ugy hullunk a mélybe mint szénnévált gyönge testük.és
a fekete aszfaltba olvadunk.és azt fehérré festjük.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése