2009. október 4., vasárnap

éjszaka.

csak ülni ketten a padon mig a fejedben szol egy dallam és nézni a holdat ahogy arannyá festi a semmi tengerét.nemfigyelni a város zajára az elzugo autok fényének vakitó varázsára.ülni és érezni.valami olyat ami sosem mulik el.mindig benned marad.a szived titkos sarkában örökké megragad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése