2009. október 4., vasárnap

szerelem opcio.

igazából.nem is tudom hogy is fogalmazzak.
igen nem tudom azt hiszem ez a legbiztosabb.nem tudom hogy vissza jössz e még hozzám.már egyszer megtetted.és minden pillanatban amikor láthatlak úgy érzem kicsit visszajössz hozzám.de ha mégsem.akkor abban az egy dologban biztos vagyok.hogy én itt leszek mindig.
állok mint akinek földbe gyökerezett a lába.s talán idővel egy fa leszek.virágot bontok. elhervadok. de tudom h se szél se ember nem dönthet meg.tudom hogy te is megvédenél.csak egyre kérlek.gyere vissza hozzám ismét.
egyszerűen nem értelek és nem értem magam sem.miért van az hogy ha rád nézek annyira boldog vagyok és egyben zokogni tudok.miért nem tudlak elfelejteni téged?
lassan telik az idő.lassan egy év.röppen éppen most szállt el.és tisztán emlékszem minden mozzanatodra.nincs homály sem repedés.csak fények csillogás és rebbenés.szívdobogás.lúdbörzés.ha hozzám érnél csillag lennék és óriási robbanással porrá válnék.vagy legalábbis azt tudom.érzem h sírva fakadnék.
a történtek után is még mindig azt érzem töretlen lelkesedéssel hogy ennek nincs vége és hogy te vagy a másik felem.tudod ha valamit nem zársz le rendesen az mindig ott marad a felszínen.akármennyire győzködöm magam és másokat hogy jól vagyok.na attól még nem lesz jobb.kellesz érts meg.kinyitottál bennem egy ajtót amin napfény és boldogság áradt.de nem zártad kilincsre.és a viharok ellenére is a felhők mögül a nap mosolyog be.
ebben az egy évben megtanultam várni.és nyugalom tölt el.hogy képes vagyok valakire várni...rád.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése