fogd a kezem és táncoljunk az esoáztatta utcán.tudod ugy mezitláb csak mi ketten.és ha elhaladunk az utcai lámpák alatt leheljünk rájuk vágyakat miktöl azok nyomainban kialszanak.és érezzük az esöcseppeket amik a testünkön koppanak.és a lágy szellö érintését ami gyendéden simogat...
.....
talán egyszer együtt ülünk a szivárványon mi igy ketten
s nézzük a kis embereket.s látjuk h innen fentröl milyen jelentéktelen.
ok.az életük.az érzéseik.de mégis tudjuk h ez egy fájdalmas lét.hisz mi is voltunk ott lent.
és szeretünk.szenvedtünk.de végül együtt vagyunk.örökké.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése