mikor reggel a pokhálok labirintusában megcsillan a harmat szikrázó fénye.akkor érzed h ott kezdödött el minden és ott is jön el a vége.
....
ahogy a markod gyönge börtönébe zársz egy apro pillangot.
s az eszeveszet szárny verdesésbe kezd.
h ismét szabad legyen és hogy te felfedezd.
azt h ka kinyitod kezed kulcsos zárját.
és hagyod hogy az csöpp lény forogva fel reppenjen.
röpke szárnyapásait nézve.igézve mámorba fagysz.
s valakinek igen épp neki még egy esélyt adsz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése