most csak hangtalan nevetés és szintelen képek.már nemfogod a kezem már semmit sem érzek.pár lépés ott állsz te vagy az élet.ha nem vagy velem egyedül vagyok és félek.
zár az égbolt a hold is felbattyog a kékben.csillagok jelennek meg és egyedül ülök a lámpa fényben.éjlepkék szállnak körbe a téren majd eltünnek a homály rejtekében.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése