a szerencsétlenség csak egy olyan dolog.melyre ráfogom h ez az oka mindennek.pedig nem.csak próbálom elfogadtatni magammal h vége.már semmi sem lesz olyan mint régen.
a mókuskerék elindult és én csak zötykölődöm benne.huppanok ide oda . elesek.felállok.elszédülök.hányok.de nem szivárványt vagy lepkét.hanem fájdalmat...de még mennyit.minden megváltozott tényleg.a fák színei kékek ma az ég sem fénylett.az esőcsepp sem puha és kedves ma hideg és nedves.az illatok is mások.dallam sem száll a széllel.a hangok terjednek sivító kéjjel.a meleg is eltűnik kihal a fénnyel.
velük halt bennem a remény a szívvel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése