hát megint ugyanott.csak állok és nézem ahogy távolodsz az ködben.az esö csak esik szüntelen.kopog a testemen.
hallom ahogy lépkedsz a pocsojában.hallom sóhajod ami száll a világban.
nézem meredten ahogy tovatünsz a sötétben.a lábaim gyökeret vertek a vizes földben.
csak mondom magamnak lélegezz.nyugodj meg nem fáj az.
azt mondom mindegy.
hullik egy könnycsepp és csillog az éjben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése