miért van még mindig az hogy meglátom a képed és csak annyit mondok mosolyogva h szeretlek te kis hülyegyerek?
pedig tudom az a mosolyom igazából nem vidámságot takar.hanem átfut rajta valami mélyről jövő fájdalom.érzem a hiányod.az ürességet ott bent a szív alatti présben.a lélekben a fejben minden porcikámban.a mozgásomban a hangomban...benne vagy és benne van az is hogy nem is vagy ott.hogy nem vagy velem.nem sétálsz mellettem nem nézel rám nem fogod a kezem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése